Esterházy, az író, aki futballista volt címmel közölt megemlékezést a csütörtökön elhunyt magyar íróról az ABC című spanyol napilap vasárnapi számában. A lap Esterházy Pétert Kertész Imre "irodalmi cinkostársának" nevezte.
A szerző, Mercedes Monmany irodalomkritikus, cikkében kifejtette: a demokrácia "megérkezése" előtt, és mielőtt 2002-ben a magyar nyelvet "megkoronázták" Kertész Imre irodalmi Nobel-díjával, a vasfüggöny mögötti országok írói közül éveken át Esterházy Péter volt a nemzetközileg legismertebb a cseh Milan Kundera mellett.
Politikai másként gondolkodó, a totalitarizmus vitriolos kritikusa, a szabadság védelmezője, kreatív újító – írta Esterházyról, akit Kertész Imre "irodalmi cinkostársának" nevezett.
Mercedes Monmany szerint Esterházy fantasztikus mestere volt a szövegek ötvözésének, műveiben keveredtek az önéletrajzi és történelmi elemek, a humoros és bálványromboló paródiák, hatalmas műveltségének állandó jelenléte mellett.
Az ABC kritikusa megemlékezett arról is, hogy Esterházy "egyedülállóan bátor" tettet hajtott végre azzal, hogy megírta a Javított kiadást, miután fény derült édesapja állambiztonsági múltjára
20 hozzászólásarrow_drop_down_circle
A kommentelőket meg az minősíti amit és ahogy írnak.
Kertész Nobel-díját az elvakult zsidógyűlölő "megélhetési álkeresztényeken" (kirekesztényeken) kívül senki nem vitatja.
Csak halkan súgom meg. Nem tudom te olvastad -e egy könyvét is. Én igen. És a véleményemnek nem ahhoz van köze hogy zsidó, hanem ahhoz hogy író.
Osztom a Nobel-díjat neki ítélő bizottság véleményét: MEGÉRDEMELTE!
A legtöbben azért írnak, mert mondanivalójuk van. mert úgy érzik hogy azt másnak is átadhatják, illetve azzal másnak örömet szereznek, azzal másokat formálnak.
Kertésszel csupán egy bajom van Ő rám akarja erőszakolni a saját egoját, nekem olvasónak nem hagy lehetőséget arra hogy elgondolkodjam azon amit elmond nekem.
Úgy látszik, nekik hagyott Kertész lehetőséget, hogy elgondolkodjanak a mondanivalóján.
Nem kell szeretned Kertészt (De gustibus...), de a nagysága szerintem - ja, mellesleg a Nobel-díj bizottság tagjai szerint is - vitathatatlan.
Sok olyan könyvet olvastam ami pl a "katona" szemszögéből ( Merle : Mesterségem a halál ) mutatja be a háborút, még többet olyat ami a túlélő szemszögéből, sajnos ebből van több.a legemlékezetesebbet említeném. Anna frank naplója, na őt pl. nem látjuk a táborban, de nagyon sokan hazajöttek és meséltek. Nem írók, nem művészek, csak egyszerű emberek akik túlélték. Névtelen kisemberek akik hazatérve próbáltak élni egy olyan társadalomban ahol a szomszédaik hordták szét a vagyonukat, és annak kellett kalapot emelniük akik az ő kisemmizésükből gazdagodtak meg, nem egy közülük simán lehetne díjas. :-) Na igen! És ott van a Schindler listája , de még sorolhatnám ebben a témában a könyveket.
...azért kell a gugliból idézz szövegrészeket...
ami megjelent tőle mind itt van a hátam mögött dedikáltan.
Én balga ugyanis nem rettegek a könyvektől, ők a legjobb barátaim!
Új hozzászólás