Mérhetetlenül szomorú az a történet, amit egy édesanya a Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért Facebook-oldalon osztott meg: kisfiát, egy budapesti általános iskola ballagó diákját nem engedték a társaival vonulni a rendezvényen.
Az Asperger-szindrómás fiú magántanuló, anyja szerint értelmes, bármelyik iskola büszke lehetne rá. Az iskolával nem sikerült egyeztetnie, hiába reménykedett, hogy közös megoldást találnak.
A nő sokat vívódott, nyilvánosságra hozza-e egyáltalán a történetét, végül a Ki érdemli ki a ballagást? című bejegyzésben tette közzé a történteket.
Nincsenek erre szavak, józan ésszel fel nem fogható számomra. Nem verekszik, nem bánt másokat, tudomásom szerint sosem volt vele magatartásbeli gond, beilleszkedő, barátságos gyerek, mégis az iskola döntött így, ahol tanulói jogviszonnyal rendelkezik, megvonva tőle azt a jogot, hogy az osztálytársaival lehessen még utoljára, elvéve azt az egyszeri megismételhetetlen emléket, amit minden más gyerek megkaphat. Történik mindez Budapesten, egy jó nevű általános iskolában. Csak az én fiam nem ballaghat, mert segítségre szorul? Akkor ki kell öt utálni? Mi ez, ha nem Taigetosz, vagy még annál is rosszabb? Totális lelkiismeretlenség az oktatási rendszer részéről? Nem csupán egy ballagás a tét, annál sokkal több.
Teljesen egyértelművé vált, hogy retorzió jelleggel akarják büntetni, ezt nyíltan el is mondta az iskola igazgatója, hogy büntetni kell. Kérdésem, azért, amire valójában nem képes, ami az állapotából adódik, a segítségnyújtás helyett? Végül is, ha nagyon végig gondolom, ezek szerint a vak a hibás, amiért nem lát, a sánta meg, amiért biceg?
12 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás