Szájer József: "A kereszténység, a hit ma ódivatú dologként jelenik meg a főáramú médiában"

Már olyan erős az illiberális demokrácia, hogy a kezek zsebre tétele is képviseleti úton történik. Sőt ha néhány alattvaló az előző diktatúrában használt ruhája zsebsarkában néhány forintot ott felejtett, akkor biztos lehet abban, hogy mielőtt érte nyúlhatna, a kormány a keresztény szabadság égisze alatt ráteszi a kezét. Kádár legalább kacsintott és volt otthon mindenkinek paprikás krumpli. Ezért se elvtárs a tettestárs és a bűntárs szobatársai! A vasfüggöny elhúzás harmincadik évfordulója alkalmából a soproni evangélikus templomban az egykor létező német-magyar szocializmus oktatáspolitikájának két mellékterméke ünnepélyesen kifényesítette a magyar dolgozók röghöz kötő bilincseit. Ez alkalomból is Isten áldását kérték a magyar prolikat a német autóiparhoz rögzítő rabláncra, és ha már itt volt a Merkel néni meggusztálta a multifunkciós új kerítést, ami faji/vallási alapon szelektál és fogyókúráztat az uralkodónk személyes utasítása szerint. Nehéz időket élnek itt a nemzeti vagyont birtokba kapó hűbéresek. A stylistok először nem győzték átszabni az udvaroncok zsebeit. Aztán az autós táska, a kerekes bőrönd, a pótkocsis kamion is kevés lett. Most már, hogy bankokat kaptak a kegyuruktól, elvannak valahogy szűkösen, nekünk viszont feleslegessé váltak a zsebek, mert nincs mit beletenni. Most a falusi plébános havi 850 ezerért tudományosan megalapozza a Szent László lovagkirály zarándokutat, hogy a saját lábbal bennünket taposó elszentült család által fillérekért privatizált egykori munkásszállókból rendszert váltott zarándokútszéli kérók turistaszállóként rentábilisak legyenek a felettünk két nemzetközi focimeccs között átrepülő egy élősködő istennek. Nálunk illiberális demokrácia van és mi ehhez ragaszkodunk. Nálunk milliárdokat is lehet gond nélkül lopni, hiszen a kétharmad ehhez is felhatalmazást adott.