Utcára került a férfi, aki eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét

A Nyugati pályaudvaron üldögélt, akkor pattant ki a fejéből a nagy ötlet.

Az érettségivel sem rendelkező Bósa István mosolyogva elevenítette fel a Blikknek, hogyan tartott misét évekig a Székesfehérvári Egyházmegye egyik templomában, vagy miként praktizált egy kórházban osztályvezetőként, pszichológus főorvosként. Az élete felét különböző zárkákban töltő férfi állítja: évek óta nem követett el semmi törvénytelent. Ennek prózai okai vannak: súlyos cukorbeteg lett, ami, ahogy ő fogalmaz: „nem kompatibilis a hazai börtönökkel”.

Sok minden jó a börtönben, én mindig remekül éreztem magam, de valahogy a cukorbetegséget nem jól kezelik. Semmi baj, gondoltam magamban, akkor ide többet nem jövök. Négy éve nem is csináltam semmi balhét. A lakásomat elvesztettem: az utcán élek, de nem vagyok csöves!

Országos ismertséget Bósa akkor szerzett, amikor eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét.

Egyszer ücsörögtem a Nyugatiban, felnéztem, és kész volt a terv. Kikerestem a Közbeszerzési Közlönyben a legnagyobb acélfelvásárlókat, és írtam nekik. Egy német férfi azonnal jelentkezett, napokon belül itt volt 40 ezer márkával. Felállványozták a pályaudvart, és elkezdődött a bontás. Valakinek gyanús lett a művelet, és elkezdték az eladót keresni. Én azonban ekkor már a Szegedre tartó gyorsvonaton ültem

– mesélte büszkén Bósa István.

(Blikk)

Cikk- és címlapkép: pixabay.com