A szemem kipattan, a szoba szürke, az óra ötöt mutat. „Viszlát, világ, találkozunk déltájt!” – gondolom magamban. Ám mielőtt visszatér az álom, a földön heverő papírhalom a képembe ordítja, hogy mindjárt államvizsgázom.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás