Ha Orbán Viktor beszél, már nem számít semmi sem

Már nem számít, hogy mit mond. Már nem számít, hogy mit ígér, s az sem, hogy kire keni a tehetetlenségét, szerinte ki miatt tart ott az ország.

A béka segge alatt, ahol egyébként nem tart szerinte, hiszen jobban teljesít az ország, mint Európa majd' összes állama. Már nem számít, hogy még mindig elmúltnyolcévezik, s az sem, hogy ki az aktuális főellenség.

Amúgy sem talált ki semmi újat e tárgyban: még mindig Brüsszel a mumus - na ja, manapság Moszkvába koldulni jár. Nem számít, hogy azt mondja, húsz év múlva jó lesz, de egy kis osztogatás tán még a következő választásokig is összejöhet.

Nem számít, hogy a történelem magyar vonatkozású dolgait veszi elő, s totál nem érdekes, hogy melyikhez hasonlítja saját teljesítményét, most a honfoglaláshoz, holnap valamelyik forradalomhoz, tavaly ő volt Deák, három hét múlva a múzeum lépcsőjén ő lesz nyilván Petőfi. De az sem számítana, ha gatyában táncolna, s úgy menne a moziba.

Nem számít, hogy szerinte olyan eredményeket értünk el az elmúlt három évben, amilyen eredmények nem is léteznek, nem mond semmi újat, ha előrelépésnek nevezi a visszalépést, s nagy ugrásnak az egy helyben toporgást. Nem számít, hogy úgy idéz valakit, hogy mondandója neki nem tetsző részét egyszerűen kifelejti a szövegéből, mint tette ezt Ronald Reagannel, nem számít, hogy miközben két pofára irodalmiaskodik, Kőműves Kelemenezik, addig simán összekeveri Márait Ottlikkal, mint tette ezt kedvenc vérebe a minap Illyés és Babits nevével.

(...)

Hiszen már csak az számít, hogy meddig lesz ez még így. Mikor ér el ez az ország az öntudatnak, de inkább az önbecsülésnek arra a minimális fokára, hogy megszabadul tőle. Hogy megkíméli magát az ilyenfajta megaláztatásoktól, mint ez a pénteki is volt. Amikor a vezetője kiállt elé, és közölte vele, hogy: nem számítasz, nem érdekelsz, nem tudok és nem is akarok az életeddel mit kezdeni, csak fújom a magamét. Ne fújja.

A Magyar Narancs szerkesztőségi cikke >>>