A marcali kórházat fokozatosan kivéreztetik, megszűnt a gyermekgyógyászati osztály és ügyelet, de még a kórház konyhája is - írták az Együtt-PM képviselői.
Forrás:
hvg.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Megteremtett egy saját gazdaságot, ahol saját termesztésű zöldségből főzték a betegeknek a levest. Mindent megteremtett.
De hihetetlen fegyelmet követelt! Nemcsak a kórházban éjjel és nappal, de a gazdaságban is.
Kiváncsi volnék rá, mi maradt meg abból a "birodalomból" melynek nem királynője volt, de szolgája. Ő még éjjel is végigjárta a ügyeletes- és betegszobákat. Ott nem volt kikapcsolt csengő, mert röpült a nővér.
Nem sajnálta az időt, hogy lemenjen a konyhára és a legutolsó pult mögé is benézzen, hogy tiszta-e? Hogy megkóstolja azt amit a betegek tányérjára tettek.
Soha senki nem sejtette, mikor "csap" le, hogy megnézze, valóban megkapják-e az ételadagjukat a betegek?! Ott nem volt lopás, ott nem volt piszkos ágyvég, átláthatatlan ablaküveg.
Igazgató főorvosként bement a vécékbe is, hogy rendben vannak-e a dolgok?!
KÖVETELT - és TELJESÍTETT!
MAXIMALISTAKÉNT!
*
1960-ban ment nyugdíjba. Szigorú főnök volt, de csodálatos, valódi, igazi ORVOS is. Falusi körorvosként szolgált, szolgált, így mondta! A betegek érdekeit védte és tette a dolgát a legjobb tudása szerint. Kicsi faluban bába mellett szülészként, de felszerelt fogászati rendelőjében fogászként, egyéb módon, házhoz menve - szekéren - pedig belgyógyászként tette a dolgát.
Kitartó erős jellem, hatalmas munkabírás, becsület, ember- és munkaszeretet vezérelte egész életében.
Tíz éves koromtól kezdve - haláláig egy lakásban éltem vele.
Sokat tanultam Tőle is és Nagyanyámtól - maximalizmust. Mindenben.
Ha kellett kért, ha kellett követelt, ha kidobták az ajtón, bement az ablakon.
Olyan nem volt, hogy beismerte volna, hogy nincs.
Ő megteremtette.
A legjobb szaktekintélyeket gyűjtötte össze.
Csodálatos orvosi gárda gyógyította a betegeket. Minden osztályán.
Becsülettel szolgált.
Hittel hajlok meg emléke előtt is.
De hiszen ezt látta, ezt tanulta az Édesapjától - aki nekem Dédapámtól, aki tüdőgyógyász- és szájsebész/fogász volt.
*
Az, hogy ki milyen területen dolgozik az mindegy. Csak egy nem, az, hogy milyen szívvel, rátermettséggel, akarattal, tudással, szeretettel, akarattal.
Maximalistaként, mert csak úgy kenni a munkát?
Az becstelenség és szégyen.
*
Ha valaki ezt választaná, üljék le egy kényelmes fotelba és eméssze el magát. Jobban jár ő is, meg az őt körülvevő társadalom is.
De az, hogy csak ülni és mások megkárosításán, egészségén meggazdagodni?!
Ez már nem is becstelenség, erre már szavakat sem találok.
Nekem - nincs a szótáramban.
*
Nem ezt tanultam. A másik oldalon álltam és állok.