A fél ország azt találgatja mostanság, vajon Horváth András adóhatósági exrevizor (hivatalosan: ellenőrzési szakkoordinátor) miért így és most állt elő nagy vihart kavaró tanulmányával. Ebben azt írja le, miként szakosodtak komplett magyar és külföldi céghálózatok az általános forgalmi adó elcsalására, illetve jogosulatlan visszaigénylésére, és hogy milyen fiktív üzleteket kötnek egymással ennek érdekében. És persze leírja azt is, mennyire nem mozdul ennek a felszámolására az erre létrehozott ellenőrzési hivatal, azaz saját korábbi munkahelye, ahol másfél évtizedet töltött el, s amely nyomban feljelentést is tett – Horváth ellen.
(...)
A legszomorúbb mégis az, hogy a dolgozat alig karcolta meg a közvéleményt. Politikai-főhivatali segédlettel végrehajtott és eltussolt több ezermilliárdos lopásnak csak a gyanúja is számos, nálunk gazdagabb országban minimum ordítozós tüntetések kiváltója lenne. Itt meg azt találgatják legföljebb, mit akar ez a Horváth. Pedig ha a húszegynéhány oldalas iratot a milliárdos tételekben csaló cégekről és a leállított eljárásokról valóban konkrét és „okadatolt" háttéranyag támasztja alá – és Horváth ezt állítja –, akkor az nagyon kínos bírósági tárgyalási napokat hozhatna mind a „védett" vállalkozások, mind az ügyekben tétlenkedő adóhivatal számára. De lehet, hogy most mi álmodunk elképzelhetetlenül nagyot a magyar ugaron.
A teljes írás a Magyar Narancs blogján >>>
11 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Életben maradni. Nem volt más esélye. Névetelen kirúgott revizorként könnyű kilőni. Nagy nyilvánosság előtt nehezebb.
ld. a Keselyű három napja című mozit.
Akkor a jegybanknak erről tudnia kellett!
Ha tudott errő,l miért halgatták el az adófizetők elől,s miért folytatták a feneketlen kút adózási politikát?
Új hozzászólás