Az internet robbanásszerű terjedése kísérő jelenségeként a blogolás, kommentelés egyre inkább beépül a mindennapi médiahasználatba, a különféle bejegyzések hangvétele pedig sok esetben képet ad a lappangó társadalmi feszültségekről is – állítja a témát kutató Kelen András szociológus, közgazdász.
Az online oldalakon megjelenő hozzászólások a közösségi érintkezés újszerű színterét jelentik, amely a technika jóvoltából gyakran a hagyományos kocsmai beszélgetések pótlására szolgál – mondta az Általános Vállalkozói Főiskola tanszékvezetője az MTI-nek.
"E megnyilvánulások lehetnek termékenyítő jellegűek, a gondolatok cseréje által a résztvevők kreatív képességei erősödhetnek." Amíg azonban a szakmai jellegű hozzászólások általában a különböző nézőpontok közreadása révén egy-egy feladat megoldására fókuszálva alternatív megoldásokat kínálhatnak fel, bővíthetik az ismereteket, addig a politikához köthető témák körüljárása nyomán az észérvek helyett jellemző módon inkább az érzelmek irányítják ezen interakciókat – tette hozzá.
Ilyenkor az adott témát felvető sajtóorgánum írásának mondanivalója az eredeti gondolattól eltávolodva rövid időn belül önjáróvá válhat. A reagálások "közösség által gondozott tartalomként", immár mint köztulajdon, önálló életre kelhetnek – magyarázta a szakember. A hozzászóló "civilek" akár újraírhatják az eredeti felvetést, eközben felerősödhet a "kocsma hangja". A higgadt érvelés elvész, helyette – nem ritkán – a gyalázkodás, a verbális agresszió motiválja az interneten egymással értekező résztvevőket. Mivel pedig az arctalanság megóv a kijelentésekkel járó felelőségtől, az effajta indulatok mindinkább elszabadulhatnak, egyre vaskosabb sértegetésekben merülhetnek ki.
Sok esetben már szóba sem kerül az eredeti téma, a szellemi erőfeszítés a minél durvábbra hangszerelt személyeskedésbe megy át. E jelenség tömeges méreteket öltve jelzést ad nem csupán az adott kommentelők, de a társadalom nagy részének mentális állapotáról, a méltánytalanságok, a kibeszéletlen, szőnyeg alá söpört kérdések tömkelegéről, amelyek mind válaszra várnak – hívta fel a figyelmet a szociológus.
Az internetes kommenteléseknél gyakorta nyomon követhető verbális agresszió jelensége mögött Mészáros Judit pszichoterapeuta, egyetemi tanár véleménye szerint egyebek mellett a társadalom éretlensége mutatkozik meg. Az MTI-nek kifejtette: néhány vonatkozásban szabadságban, demokratikus viszonyokban élni nehezebb, mint önkényuralomban, amelyben az ember külső okokra hivatkozva mentesítheti magát az egyéni felelőség alól.
"Viharos történelméből adódóan a magyar társadalom a mai napig sem tanulta meg elviselni a szabadság valamennyi következményét." A nehézségekben sokan a kiszolgáltatottságot élik meg és másokat hibáztatnak kedvezőtlen helyzetükért. A tehetetlenség érzése pedig az emberben elfojtott indulatokat kelthet; amelyek aztán például a névtelenség mögé bújva a netes bejegyzéseknél, hozzászólásoknál a kulturális mázat letörölve, minden gátlás nélkül törhetnek elő.
"Cselekedeteinkért a felelőség vállalása autonóm személyiséget feltételez", ami a demokratikus értékrend, létforma alapja – magyarázta a pszichológus. "Nálunk viszont más országokkal összehasonlítva" – különféle okok miatt – lassabban alakul ki a polgárosodott társadalom, és talaján a demokrácia, amelyben az egymás ellehetetlenítése helyett az együttműködésen, az egészséges versenyszellemen, a kompromisszumkeresésen van a hangsúly. Az autonóm, felnőtt személyiség elviseli a különbözőségeket, az éretlen gondolkodásból viszont hiányzik az ellentétes álláspontok, tények integrálásának képessége. Amikor a hétköznapok kihívásaiban az ilyen személyiség más véleményekkel szembesül, fenyegetettséget élhet át. Úgy érzi, hogy személyét éri támadás, ami pedig könnyen agressziót válthat ki.
"Az egészséges, bizakodó, az állandó panaszkodástól, agresszív megnyilvánulásoktól kevésbé terhes társadalomhoz az út az autonóm személyiség kialakításán, a demokratikus gondolkodás általánossá válásán át vezet" – összegezte álláspontját Mészáros Judit.
26 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Aztán meg az is igaz,nincs is hol megnyílni a saját véleménnyel,mert a kis közösségek falun városban egyaránt felszámolták magukat az erőszakos fidess potentátok basáskodása következtében-a baráti körömön kívül nincs élet se a városban se falun.
Ez az írás is egy sugallat azirányba,hogy névvel címmel mondhassunk csak véleményt bármilyen közérdeket,vagy magánérdekkel kapcsolatban.Az ávós-technológia kezd divatba jönni.
„kocsma hangja”: valóban sokszor elmegy személyeskedésbe, de mentségükre legyen mondva, volt kitől tanulniuk. Az elittől, a képviselőktől és a gazdagoktól, mert ugye mindenki annyit ér amennyije van és mivel nekik sok van, ezért valószínű, hogy ők sokat érnek, ők a példaképek! (de megsúgom nem azok, nálam nagy nulla, erkölcstelen, másokat eltaposó megélhetési politikusok és milliárdosok)
Két tábor van, a rendszer kárvallottjai és a rendszer haszon élvezői. De árnyalhatom, mert a kárvallottakat még bonthatom a szocik és utódpártjainak hívei és az eddigi hatalmon levőkben csalódottak. Én ez utóbbi csoportba tartozónak érzem magam. Én kritikus vagyok az mdf-kisgazda-kdnp-fidesz-szdsz-szocialista bagázsokkal, mert nem tudom elfogadni, hogy úgy voltak képesek milliárdosokká válni, hogy közben a nép többsége és az ország szegényedett. (minden összehasonlításban) Törvényesítették a kettős mércét, egyenlőbbek az egyenlőknél, a pénz, a vagyon mindenhatóságát hirdetik, legyenek akár vallásosak, vagy szocialisták. Nálam ezek nem férnek össze!
Jaj, a „társadalom éretlensége”, főleg nem erről van szó, hanem a társadalmi különbségek gyors kialakulásáról és óriási szélsőségeiről. (többszörös milliárdosok, és éhező gyerekes családok, ahol dolgoznak a szülők). Tudható, hogy az ilyen helyeken leírtak nem változtatnak meg semmit. Ezek terápiák –jobb esetben-, arra valók, amit az „önkényuralomban” a Hofi Géza megengedésével elért a rendszer, hogy kibeszélték magukból és nem az utcára mentek. Egyébként ezt azzal is elérte dicső kormányunk, hogy olyan alacsonyan tartja a béreket, hogy véletlenül se lehessen tartaléka annak, aki az elégedetlensége miatt utcára vonulna. Tehát sztrájk jog van, de nem lehet megvalósítani, mert éhen halok. Ugyan, úgy ahogy határok nincsenek, tehát mehetek, de nem tudok, mert nem telik rá. Más fontosabb dologra, mint a gyermekeim egészséges étkeztetésére, kulturálódásra, stb-re sem.
A „Cselekedeteinkért a felelősség vállalása….” bekezdés megint a gazdagok, a vezetők felelősségét kellene, hogy hangsúlyozza, mert nem „egymás ellehetetlenítése” történik, hanem a gazdag=hatalmon levők lehetetlenítik el a szegénysorban levőket! Ami valóban „könnyen agressziót válthat ki”, de nem történik, lásd feljebb már leírtam, hogy miért nem.
Én sem szeretem a durvaságot, amit a kommentelők egymással szemben folytatnak. A közszereplők megérdemelnek mindent, azok meg vannak fizetve, sőt sokkal többet kihasítanak maguknak, mint amit megérdemelnek. A humoros kommentek és a szakmai, ismeret terjesztő kommentek a kedvenceim, hogy személyeskedjek is egy kicsit.
A kormányzásuknak csak kritikusai."
Sajnos itt nem elfelejtkezésről van szó, hanem tudatosságról. Direkt tartják szegénysorban a népet, hogy ne legyen lehetőségük tenni ellene. Csak azt felejtik el, hogy elér egy kritikus szintet, kritikus tömeget az elégedetlenség és nem lesz az a tek, rendőrség, bármilyen erőszakszervezet, ami ezt megállítsa.
Mert a választás megnyerése után is csak a parasztvakítás megy. Mint feljebb leírtátok többen, a harácsolás, a pazarlás a kisajátítás, összességében a többség megkárosítása.
Tudatosan csinálták ezt az uralkodók a rendszerváltástól, az eu-ba lépés feltételeinek elfogadásán keresztül a választási ígéretekig. Nyerésre játszottak, mert mi nem tudtunk tenni ellenük semmit.
EZ A DEMOKRÁCIA?
Igen, a vezetői, mert nem tudják, nem akarják megérteni, hogy az ország nemcsak belőlük áll. Rajtuk és holdudvarukon kívül még jó néhányan élnek az országban, akiket önös érdekből megfosztottak a tisztességes megélhetés lehetőségétől.
A különböző fórumokat felfoghatjuk egyfajta netkocsmának, ahol az ott fórumozók szabadon elmondhatják a véleményüket, akár ha a valódi kocsmában ülnének.
De melyik kocsmában beszélnek Jókai, vagy Mikszáth stílusában? Egyikben sem! Így a netkocsmákban sem.
Új hozzászólás