Mi az, hogy illiberális?

Orbán 2002 óta folytonosan, 2010 óta pedig már kormányon is úgy cselekszik, mint aki megveti, saját céljaival és a nemzet feltételezett érdekével ellentétesnek tartja a liberális (hozzáteszek még egy jelzőt: képviseleti) demokrácia nyugati, másképpen euroatlanti szabványát. „A haza nem lehet ellenzékben” jelszavától a belső-ázsiai diktátorokhoz való dörgölőzésig, a népszavazás pártpolitikai használatától a közmédia szabadnépesítéséig, az egyházak elismerésének parlamenti szavazásra bízásától a helyi önkormányzatok kiüresítéséig (stb. stb. stb.) volt azért pár ezer jele annak, hogy Orbán illiberális rendszert akar bevezetni, vagy vezet be éppen. A különbség az, hogy most ki is mondta, nagyjából harmincszor említve a liberalizmust, mint valami rossz dolgot, mintegy szájába rágva az anyaországi publikumnak is. Ennyi már elég volt, hogy észrevegyék. Az, hogy most végre kimondta, két dolgot jelenthet, esetleg a kettőt egyszerre. 1. Orbán végleg elvesztette kapcsolatát a valósággal...