Tegnap a piacon vettem egy csokrocska virágot. Csak úgy, magamnak, otthonra, a vázába. Olcsóbb, mégis szép, tartós virágot kerestem. Találtam is, választottam egy nekem tetszőt, fizettem kemény 200 forintot. Örültem, jókedvűen indultam volna, de az eladó nem nagyon akart engedni. Megírta a nyugtát. Kemény 200 forintról, azt a bizonyos kis kék nyugtát. Mondtam, hogy nem kell, köszönöm, de ő erősködött, hogy de, igen, kell, várjam meg, nem tart az olyan sokáig, elvégre ez a szabály.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ezeknek a szegeny embereknek a kovetkezo lepes az oneros szocialis temetes, alszent kormanyunk masik gyonyoru szellemi termeke lehet csupan...
Ilyenkor szoktam szegyellni meg magam elott is, hogy magyar vagyok,... Pedig nem nekem kene, hanem azoknak a "melymagyaroknak", odafont...