Vélemény - Vészcsengő

Hiszékeny nép a magyar, mondta is a főnök, márpedig neki hinni szoktunk. Persze, a hit bonyolult, s olyan szépen fut velünk két egymástól homlokegyenest különböző meseszál, hogy egyáltalán nem öröm nézni őket. Ki ebben hisz, ki abban, a hatalomnak elég arra koncentrálnia, hogy az egyik variánsnak mindig többen higgyenek, mint a másiknak. Hogy melyikhez hasonlít inkább a valóság, az úgy tűnik, mellékes, évek óta ritkán képes megmutatni magát annyira, hogy főszereplő lehessen. Lehet azt mondani, hogy ez a kommunikáció győzelme a józan ész, vagy éppen a tapasztalat felett, esetleg mindenről az információhiány, a tudatlanság tehet, netán a sulykolás hömpölygő áradata a perifériára szorított objektivitás búvópatakjával szemben. Mert nálunk egyrészt minden a helyén van, másrészt semmi sincs ott. Ennyire nem lehet a dolgoknak, szempontoknak, történéseknek, számoknak több oldala, mert az maga a meghasonlás, a tévelygés. Legutóbb a külgazdasági miniszter a Corvinus tanévzáróján tárt...