Al Ghaoui Hesna: büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és hogy szíriai

„Egyaránt büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és hogy szíriai” – írja Facebook posztjában Al Ghaoui Hesna. A riporternő, akinek édesapja szíriai, megköszöni a menekülteket segítő önkéntesek munkáját, és bejelenti, hogy segélygyűjtést szervez.

A családjáról azt írja, egyelőre épségben vannak Damaszkuszban, de bele sem mer gondolni, hogy mi fog történni, ha a szíriai fővárosba is betör az ISIS.

A Facebookon ezt írja: 

Az ismerőseim itt, facebookon tudják, hogy én soha nem voltam egy nagy FB felhasználó, ritkán osztottam meg akár infot, akár fotókat magamról, talán azért, mert a nyilvánosság a hivatásomnál foga egyébként is épp elég része az életemnek, és hiába ez a privát oldalam, ami ide kikerül, az általában nem marad a privát szféra része. Úgyhogy az elmúlt hónapokban sem osztottam, posztoltam azt sem, amit magánemberkét tettem a menekültek segítéséért, tettem, amit én fontosnak tartottam, és szándékosan nem akartam, hogy bárki ezért like-okat nyomjon. De be kell látnom, hogy mégis fontos megosztani ezeket a dolgokat, mert így tudunk másokat elgondolkodtatni, inspirálni – és tudom, hogy rám most különösen sokan figyelnek a származásom miatt. Bár sokatoknak egyáltalán nincs is inspirációra szüksége: ámulattal nézem és követem, hogy a drága barátaim közül milyen sokat végtelen energiát fektetnek a menekültek segítésébe! Köszönet nektek, félig szíriaiként ezért külön hálával tartozom! Szóval ezért is döntöttem úgy, hogy magánakciók helyett, vagyis inkább mellett belefogok ennek a segélycsomagnak a megszervezésébe, a Ti segítségetekkel, aminek hála rengeteg gyógyszer, esőkabát, hálózsák, bébiétel és sok más is összegyűlt! Köszönöm mindenkinek, aki akár tárgyi adománnyal, akár egy kedves szóval vagy like-kal támogatta mindezt – különösen Katarina Durica-nak, Garami Judit -nak és Viki Palkovics-nak az önzetlen belefektetett energiát a szervezésbe! És köszönöm azoknak is, akik az elmúlt hónapokban érdeklődtek az én családom jóléte felől. Szerencsés vagyok, a családom épségben van, egyelőre kitartanak Damaszkuszban, és bíznak abban, hogy a fővárosban nem fog elszabadulni a pokol. De bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer oda is betör az ISIS. És bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer nekik kell átmenni azon a tortúrán, amin a menekülteknek most át kell menniük. A szívem megszakadna. De jó tudni, hogy Magyarországon ennyi önzetlen és segíteni kész ember van! Jó látni, hogy hogyan mozdultatok meg Ti is egy emberként, hogy ruhát, vizet, játékokat, ételeket vigyetek a menekülteknek! Hogy beszélgessetek velük, mert egy jó szó sokszor mindennél többet ér! Megható volt látni, hogy a Migration Aid önkéntes csapata milyen emberfeletti kitartással főzi nap, mint nap a rengeteg adag ételt – munkaidő után, esőben, hőségriadóban – egy apró szuterénban! Ezt látva – akármilyen nehéz idők is ezek mindkét országnak – egyaránt büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és hogy szíriai.