Orbán Viktor tavasszal volt a Bibó Szakkollégium vendége. A nem nyilvános beszélgetésről hangfelvétel készült, ami a 444-hez jutott. A lap egyszer már idézte Orbán véleményét a női politikusokról, most újabb témákból szemezgettek. Íme néhány erős idézet a miniszterelnöktől.
Az ideális utódról:
52 éves leszek hamarosan, szerintem még van egy-két jó évem, pár fekvőtámaszt még le tudok nyomni, de sokat dolgozom azon, hogy megtaláljam.
Egy jó utódnak a folyamatos karaktergyilkossági kísérleteket is el kell viselnie, amihez Orbán ezt is hozzátette:
Aki ezt személyes ügyé teszi, az ellenzéki támadásokat lefordítja a saját maga morális értékítéletének a nyelvére, az egy vesztes ember. Azt nem lehet. Ez egy csata. Aki nem bírja, akit megvisel, aki ezt idegfeszültséggé alakítja magában, aki ebből morális dilemmákat csinál, az alkalmatlan. Ha kint állok a mezőn egy nagy karddal a kezemben, és rám jönnek hárman, akkor nem moralizálok, nem okoskodom, egy feladat van, hogy azt a hármat le kell kaszabolni. Nincsen mese.
És emellett "kell egy folyamatosan mozgó falak között útvonalat találó gógyi".
A karaktergyilkosságról még az alábbiakat is szóba hozta Orbán:
A feleségemet oda kellett állítani a kamerák elé, és mosolyognia kellett, mert a komcsik minden lehetséges forráson azt terjesztették, hogy véresre vertem a feleségem. (...) a létezésed morális alapjait akarják megsemmisíteni, hogy többet az életben ne állhass ki az emberek elé, mint egy bizalomra érdemes, becsületes polgár.
A baloldali politikusokról:
Nem is ismerem őket annyira, ez a véleményem értékét csökkenti, de eleve nehéz lehet ebből az egész baloldali, internacionalista, a múltat végképp eltörölni, a nemzetet a nacionalizmussal azonosító katyvaszból nemzetpolitikát csinálni. (...) Érdekes módon van valaki, aki intellektuálisan ezt meg szokta oldani, de hogy az egyéb vezetői ügyekkel hogy áll, azt nem tudom, mert nem látok bele, az a korábbi pártelnök, a professzor úr, a Hiller. Ő ezt tudja, egy nemzeti érzelmű ember. Baloldalról ez nehéz dolog, de benne mocorog valami. (...) Nem minősítem a jövő emberének, szellemi értelemben mégis látok ott valamit.
Arról, hogy a Jobbik fog-e nyerni 2018-ban:
Á, hát hogy? Hogy? El tudja azt képzelni? Amikor elmegyünk választani, akkor hozunk egy döntést. Hát a kaktuszomat sem bíznám rájuk, nemhogy az országot. Lehet vagánykodni, keménynek lenni, meg hogy mi vagyunk a tiszták, lehet ezt nyomni, dehát a végén elmegy nyolcmillió emberből ötmillió ember. És azt mondja, hogy az életemet befolyásoló legfontosabb döntéseket oda fogom tenni valahova. Hát hol jön ide a Jobbik?
Az oroszokról:
Azt tanultam meg az oroszokról az elmúlt hatvan évben, hogy a kívülről érkező nyomás náluk a vezetést stabilizálja és nem destabilizálja. A nyugati logika szerint ha sikerül egy országot gazdaságilag nehéz helyzetbe hozni, a GDP-csökkenés és a költségvetési problémák miatt hozott gazdasági szükségintézkedések elégedetlenséget hoznak magukkal a középosztályban, a középosztály pedig váltást kényszerít ki. Nyugaton ez sokszor így van, de az oroszoknál nem működik. A vezetés militarizálással válaszol a külső nyomásra, a fenyegetettség érzésével stabilizálja magát, ha kell, szabadságot korlátoz, politikai lehetőséget szűkít be. Tehát a nyugati lépések éppen stabilizálják és nem destabilizálják Putyint.
A fociról:
Szép, személyes, kulturális feladatnak is tekintem, hogy vissza kell helyezni magunkat arra a polcra, ahol mi egyszer már voltunk. A legjobbak közé. Szerintem ez lehetséges. Jelentős véleménybeli különbség van a fiam és én közöttem ebben, de ő ért is hozzá, én meg csak szurkoló vagyok.
A teljes cikk itt olvasható.
Óóóóó...az anyád szentségit, de finnyás lettél hirtelen ha rólad van szó!