Legalább három vízlépcsőre lenne szükség a Duna magyarországi szakaszán ahhoz, hogy a folyó az év jelentős részében korlátozás nélkül hajózható legyen - írja a Magyar Nemzet hétfői számában a Magyarországi Logisztikai Szolgáltatóközpontok Szövetségének tájékoztatására hivatkozva.
Forrás:
ATV.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Csak hát az ,,eszme,, felülírta az észt...
Ehhez képest a Tiszán árapasztó tározókat készítünk. :-(
wikimapia.org/#lang=hu&lat=48.130122&lon=22.438545&z=12&m
wikimapia.org/#lang=hu&lat=47.991300&lon=22.400093&z=12&m=b
wikimapia.org/#lang=hu&lat=48.310373&lon=21.908798&z=12&m=b
wikimapia.org/#lang=hu&lat=47.414150&lon=20.550613&z=12&m=b
wikimapia.org/#lang=hu&lat=47.353013&lon=20.493279&z=12&m=b
A víz de még az árvíz is az erőforrás. Árpád-kori eleink tudták ezt. Hol van a helye az árvíznek? Magyarul értjük, tudjuk a választ. Ugyanis nem bonyolult.
Az ártéren.
Eleink az árterek terepszintje fölé kiemelt, a mainál 20-szor sűrűbb csatorna hálózattal juttatták ki az árt annak a terére. :-)
Gravitációsan!
Ma a belvizeket a Tisza középvizi vízhozamát felülmúló összegzett vízhozamú átemelőkkel "oldjuk meg" már amikor sikerül. :-(
A mesterséges középső szintes fenekű csatornák fenékszintje valahol a középvízinél, vagy kissé alatta lehetett.
Történelmi toposz a KM-e árpád-kori élelem, hal, vad, gyümölcs bősége. Csak ezt a bőséget a természet (hatalmas nagy lapos feltöltődő ártereink és szélsőséges vízjárású folyóink) és a korai köznépi magyarság agro- és vízgazdálkodás technológiai ismereteinek (és grandiózus földmunkájának) együttese eredményezte.
Árpád hont foglaló, szerintük visszajövő magyarjai ehhez vajmi keveset tettek (semmit). Az árokrendszer kiásásához nagyságrendileg és minimum 10 ezer embernek 100 évi munkájára volt szükség. Ez a sűrű árok-csatorna rendszer a 900-as évek elején már működött! Nem kizárt korábbi, vagy jóval korábbi kezdete sem, ahogy a nyilván magyarul beszélő köznép is itt kellett hogy legyen már korábban is, igaz ez utóbbi észrevételem már a sajátom. Hiszen nekünk gyöttment szittyának kell lennünk, akik mindent a fejlett Eu-tól tanultak meg, hát ahogy a szeretetet, úgy a csatornázást, a...
Mindezt 15. éve tudhatnánk (a vízügy is tudhatná), ha olvasnánk Takács Károly régész kutatásainak az eredményét:
www.origo.hu/kornyezet/20130528-ontozes-mezogazdasag-arpad-kori-csatornarendszer-halasto-legelo-ret-kozepkor.html
epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf
A vagy harminc éve rekonstruált ártéri vagy fokgazdálkodás ennek a grandiózus rendszernek a török háborúk időszakában leromlott - elfajzott maradványa volt csupán. :-(
Tanulni az okosabbtól nem szégyen és ha történetesen ők az eleink voltak, az csak külön öröm.
Amit a reformkortól kezdve vízgazdálkodás címen művelünk az az állandó csapadék többletű országok lejtős csatornázásának az ész nélküli átvétele. Ugyanis a KM-e csapadéka szélsőségesen változó. Ezért amikor belvizes időszak volt, akkor a sziket kimosattuk és elfolyattuk.
Az intenzív öntözéses mezőgazdaság pont a mi klímánkon a fenntartható!