Ugyanennyi pénzért se dolgoznék itthon újra

A nyugati határszél közelében élő magyarok elsősorban az itthoni fizetés többszöröséért járnak ki Ausztriába dolgozni, és bár az osztrákok korábban lenézték a magyar munkást, mostanra rájöttek, hogy dolgoztatni minket lehet. Aki tisztességgel végzi a munkáját, azt megbecsülik.

Néhány hete futótűzként terjedt el a hír, miszerint Nyugat-Magyarországon – azon belül is elsősorban Győr-Moson-Sopron megyében – immár nemcsak szakembert, de betanított munkást sem igen találni. Ez a helyieknek egyáltalán nem meglepő, sokan maguk is kint dolgoznak.

A Budapest Beacon néhányukat arról kérdezte, mikor döntöttek úgy, hogy külföldi munkát vállalnak, és mi kellene ahhoz, hogy újra Magyarországon dolgozzanak.

A miértet direkt nem említettük, hiszen a legfőbb indok nyilvánvalóan a pénz, az pedig nem egy üres lózung, hogy van az az összeg, amiért minden „bűzt” el lehet valahogy viselni. Nem mindenki ugrik persze elsőre a lehetőségre, ami még csak nem is „büdös”: „Volt egy kollégám, beajánlottam kint, az ottani főnököm behívta interjúra, erre közölte, hogy neki senki ne dirigáljon” – meséli József, aki közel huszonöt éve dolgozik Ausztriában. „Azóta persze a kollégám is kint dolgozik” – teszi hozzá.

Józsefnek – aki cikkünkben álnéven szerepel – a szakmáját sem fedjük föl, legyen elég annyi, hogy az egyik legnagyobb hiányszakma művelője az építőiparon belül. Itthon tizenkilenc évig dolgozott, mikor jött a lehetőség – nem sokkal a rendszerváltás után. Úgy gondolta, kimegy, de csak maximum öt évre. Ennek már majdnem huszonöt éve.

A miértre egyetlen szóval válaszol: „pénz”.

Az osztrákok időközben rájöttek, hogy dolgoztatni a magyart lehet. „Úgy állnak a munka mellé, hogy más is hozzáférjen” – mondja a „sógorokról” József. Ausztriában az a magyar dolgozik, aki dolgozni akar – teszi hozzá. Szerinte most már örülnek nekünk, sőt, ha lehet, ma már inkább magyarokat alkalmaznak.

Mindig az az első kérdés, hogy mennyit keresel – folytatja. Huszonöt éve azt mondtam, ugyanannyit, mint itthon. 1992-ben a magyarországi fizetése tizenkétezer forint, kint ugyanannyi schilling volt. Csak a miheztartás végett: akkor 1 schilling 7 forint körül mozgott, de 2002-ben az euró bevezetésekor már majdnem 18 forintnál járt az árfolyam. Nem szorul magyarázatra, miért érte meg már akkor (is) kint dolgozni. „Minden hónapban tudtunk valami új dolgot venni. Föl tudtam építeni egy házat bő öt év alatt” – meséli József.

Bár a különbség manapság már talán valamivel kisebb, egy szakmunkás kezdőként havonta 1,5 ezer (körülbelül 465 ezer forint), néhány év után azonban a 2 ezer eurót (körülbelül 620 ezer forint) is simán megkeresheti nettóban, de ha bármelyik irányban átlépjük Burgenland határát, a pénz is több, meg az emberek is közvetlenebbek – mondja József. „Burgenland Ausztria Borsodja” – szól a mondás. 13. és 14. havi fizetés is van. Az egyiket december, a másikat július elején kapják meg.

A teljes cikket a Budapest Beacon-on olvashatja>>