Démon a vásznon - Gyurcsány ráérzett

Rokonszenvet kelt Forgács Iván mérsékelt hangvételű, tudálékoskodástól mentes cikke. Annál is inkább érdemel olvasottságot - és jó lenne, ha érdemi vitát is generálna -, mert az előttünk álló években, évtizedekben alapvető feladatunk a múlt finomhangolásával paralel olyan társadalom nemcsak vizionálását, hanem felépítését is végrehajtanunk, amely egyesíti a szocializmus eszmei értékeit a liberális demokrácia legfejlettebb gyakorlatával. Úgy gondolom, a jövő mindenképpen a haladó szellemű jobb- és baloldal ideológiai találkozása egy olyan társadalmi minta manifesztációjaként, amely által lehetővé válik a pártok nélküli, döntően közvetlen demokrácia kialakulása. Ma talán még utópiának tűnik egy ilyen modell, de, meggyőződésem, hogy a fejlődés lépcsőfokai erre az útra terelnek minket.
Engem felráz ez a gondolat, hiszen egy felvilágosult, toleráns, kreatív világ építhető fel általa.

@Nyírfa: " A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül.[4] Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes, teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is"
Tehát a lényeg a nem egyén.
Szerintem akkor lehetne egy egyénnek is élhető rendszert létrehozni ahol nem különböző megnevezések által ugyanazt a magafeléhajló politika szerint vezetnek egy országot hanem annak az alkotmánya vagy a mi megnevezésünk szerint alaptörvényei szerint vezetik...vezeti valaki, akit nem valakik jelölnek hanem olyan közismerten nagyszerű ember akit mindenki ismer kampányhazugság nélkül...de ez csak álom.

@Csizmás Kond: Ahol szellemileg, érzelmileg és fizikálisan is szabadon élnek az emberek, ott kialakul a természetes kiválasztódás: ki miben a legtehetségesebb , miben tud alkotó módon közreműködni. Így magától értetődik az is, hogy ki , mely témában, ágazatban legyen egy közösség képviselője akár helyi, akár országos viszonylatban.
Az alkotmány mint társadalmi egyezség alapul szolgál az államigazgatásban, tartalmazza az igazságosság elvét és gyakorlati megjelenését.

Hogy kiderüljön: nincsen tehetség, képesség nélküli ember, olyan elfogadó, bizalmi és nyitott légkört kell teremteni, amely motiválja nemcsak a gyermekeket, hanem a felnőttkorúakat is. Az USA-ban nem példa nélkül való, hogy nyugdíjasként kezdenek egyetemi tanulmányokba, önmegvalósító életre váltva.
Engedni kell, hogy mindenki az legyen, ami ő, és ezt az "őt", az önvalót hagyni, segíteni kibontakozni, fejlődni, boldognak lenni. Így gyógyul meg minden társadalom, minden ember.
Képzeld el, amikor már nem a gyógyulásra, hanem csak a megelőzésre kell törekednünk!

@Nyírfa: ...vannak fentartásaim...
" Az USA-ban nem példa nélkül való, hogy nyugdíjasként kezdenek egyetemi tanulmányokba, önmegvalósító életre váltva."
- az aki leélt egy életet kialakított egy nyugdíjaskori formát amivel leéli a megmaradt időt az az egyetemmel nem ér semmit...esetleg a zavart lelkiállapota javul de sem önmagának sem a társadalomnak már azzal nem segít.
" Engedni kell, hogy mindenki az legyen, ami ő"
-. mindenki legyen az aki akar de úgy hogy az ne befolyásoljon mást és főleg ne legyen senkinek azért ellenvetése...mert ma példa erre a buzitombolás ami a saját egyéni abberációján kívül nem jó senkinek, vagy ott a szivárványgyerek...ami szintén annyira vagy még veszélyesebb a pedofiliánál.
A társadalom tulajdonképpen egy közös eszme fentartásáról szól nem az egyénről, nem a társadalom kell alakuljon az egyes ilyen-olyanokhoz hanem fordítva...de ezt ma a liberalizmus tagadja.

@Csizmás Kond: Szerintem fantasztikus, hogy vannak emberek, akik lehajolnak a fiatalon elhajított vágyaikért, és felemelik, hogy méltó befejezést adjanak az életüknek. Még hogy nincsen társadalmi haszna? A példamutatás nem hasznos megnyilvánulása az embernek? Hogy örömmel vágsz bele újabb és újabb célok kitűzésébe, hogy hetven évesen is tanulsz, és a tudásodat átadod a tevékenységeid során, szerinted nem hasznos?
Ne csináld! És nem hogy zavart lelkiállapot nem kell hozzá, hanem ellenkezőleg: nagyon is egészséges, életigenléssel felvértezett személyiséget feltételez.

Amikor azt írom, hogy mindenki lehessen az, ami ő, az pontosan azt jelenti, hogy csak akkor tud fejlődni az ember, ha nincsen rákényszerítve egy tőle idegen szerep. Akkor kezdődnek a problémák, ha nem vállalhatja fel, nem élheti meg magát, legyen akár a tehetségében akadályozott, akár a saját neméhez vonzódó gyermek. A homoszexualitás, leszbikusság éppen annyira nem aberráció mint a szexuális játékok milliónyi variánsa. Amit nem tiltasz, az természetes úton találja meg a maga kereteit, nem tolakszik az arcodba, az életedbe. Csak járj végig gondolatban egy utat, hogy mit vált ki belőled az, amitől elzárnak, holott az a lényeged.
Azonos nemű párok gyermekvállalását párhuzamba állítani a pedofíliával, sőt, annál még veszélyesebbnek is titulálni, nos, azt ajánlom, inkább kerüld el a "szivárványgyermekeket", hogy ne tudjál nekik ártani.
A társadalom csak annyiban szólhat a közösről, hogy azt az egyének , a társadalom tagjai alakítják.
Ha az individuum elnyomott a mindenkori közösségben, akkor ott az általad is kárhoztatott hatalmi játszmák diktálnak, és az egyenlőség, a demokratikus, szabad szellem helyett a csoportdinamika dönt.
Belátással lenni a közösség érdekeire , akár ideiglenesen lemondani a maga vélt-valós érdekeiről csak a szabad ember tud. Nagyon fontos, hogy tudjunk különbséget tenni: szabadság-szabadosság , önzetlenség-áldozathozatal, belátás-engedelmeskedés, szeretet-szükség között...

@Nyírfa: Szerintem a haszon nem a tanuláson van hanem a tudás felhasználásán. ...márpedig aki nyugdíjason lesz mérnök annak sem ideje sem lehetősége nincs fejleszteni hasznosítani a tanultakat. Az hogy abba a korba ő úgy érzi tanulnia kel az csak a saját lekimegnyugvására jó, és példaképnek azért nem jó mert nem akkor van ideje a tanulásnak amikor már meg kéne pihentetni a tetteket.
A társadalom nem kényszer hanem egyfajta rend vagy szabály amit kötelességnek kell venni még akkor is ha az nem a saját akaratod szerint alakul. A szex magánügy minden formájában, abból példaképet faragbi már betegség. Minden egészséges ember tudja minek születet és abban mi a feladata ha nem is tanítják hamar rájön mert az egy veleszületett adottság oltan mint megtanulni látni vagy enni...tehát a ferdehajlam népszerúsítése bűn és beteges hajlam. ...ez ez ne a témához tartozik...
...és szabadság...na az ma egyre inkább egy elferdült magaviseleti megnyilvánulás. A szabadság az amikor a környezeteddel úgy élsz harmoniában hogy nem kell kerülgetned semmit sem te sem téged, összhangvban van a természettel és nem kell ráerőszakolni semmire semmit.

@Csizmás Kond: Rend, szabadság...érti-e mindenki, mit jelentenek? Merik-e érteni ott, ahol megmondják, mi a szabály? Ahol elvárás az igazodás, ahol központi vélemény határozza meg, mi a normális, és az emberek igazodnak, és szorongva igyekeznek, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, hogy ki ne lógjanak a sorból, hogy túléljenek. Ez lenne az élet?

" Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

Amikor a szabadság szüli a rendet, amikor a Te vezéred a bensődből vezérel, akkor van esélyed arra, hogy harmóniában élj önmagaddal, s ezáltal a mindenkori környezeteddel.

Abban egyet gondolunk, hogy a szabadság erőszakmentes.

@Nyírfa:...pontoson ez...mert ahol nincs fegyelem, nincs elvárás, nincs szabály ott káosz van, anarchia és önbíráskodás...de van akinek épp az az élet...de mégis mindenki attól óvakodik a legjobban.

@Csizmás Kond: Ez a félelem vezérelve.
A szabadságé olyan erkölcsi indíttatás, amely nemessé tesz, értővé, szeretővé. A szeretet soha nem bánt. A félelem mindig.

@Nyírfa: A szabadság az önfegyelmezés legfontosabb tényezője. Az aki mindent szabadon akar az a másik szabadságát nem ismeri el.

A népsz@ra marha hiteles, 2006-ban is az volt vagy NEM!

politikai cirkusz, színjáték

@Csizmás Kond: 19.54

Szinte egyet értünk: a szabadság teszi képessé az embert az önreflexióra. Kár, hogy aztán megint a szabadság fogalmával azonosítod be a szabadosságot. Sem azonosság, sem analógia nem áll fenn a szabadság és a gátlástalanság között.
Még nem reagáltam rá, de tetszik, ahogyan a természettel való kapcsolatról nyilatkozol, alázatot érzek benne.