Megdőlt a Fidesz csodafegyvere – sosem volt még ilyen drága a magyaroknak az orosz gáz

Az elmúlt hetekben erősen rájátszott a magyar kormány arra az általános tévhitre, hogy tartósan alacsony fix gázárat sikerült kialkudnia az oroszoktól.

A háború kirobbanását követően az volt a Fidesz egyik fő érve az energiaipart érintő szankciók ellen, hogy azok veszélyeztetnék ezt a kedvező árat és így a rezsicsökkentést is. Ezért ugrott neki Szijjártó Péter is az ukrán miniszterelnöknek. 

Ám a G7 beszámolója szerint az elmúlt hetekben már változott a kormányzati szóhasználat. Ez pedig nem véletlen, az importadatokból ugyanis nagyon jól látszik, hogy

jelenleg alsó hangon háromszor többet fizetünk az orosz gázért, mint amennyit az elmúlt durván negyed évszázadban bármikor.

A hazai gázellátást 2015-ig egy még a Horn-kormány által a 90-es évek második felében az oroszokkal megkötött hosszútávú szerződés biztosította. Az akkori kormányzat masszívan túlbecsülte az ország jövőbeli gázigényét, és olyan megállapodást írt alá, amelyben azt vállalta, hogy a következő 20 évben viszonylag nagy mennyiséget biztosan átvesz a Gazpromtól.

Ám a megoldás végül az lett, hogy a beragadt mennyiséget a következő években vettük át.

Ugyanez a helyzet azzal a hosszútávú megállapodással is, amit a beragadt mennyiség kifuttatása után, nagyjából három éve az Orbán-kormány kötött. A szerződésről mindössze annyit lehet tudni, hogy 10+5 éves és évi 4,5 milliárd köbméterről szól, ami a hazai igény nagyjából szűk felét fedezi, a lakossági keresletet pedig teljes egészében lefedi.

Az árazásról pedig annyit árultak el hivatalosan, hogy sokkal jobb, mint az előző hosszútávú szerződésé, illetve, hogy ez biztosítja majd a rezsicsökkentés fenntartását.

A háború kirobbanását követően nagyjából ez az üzenet került a kormányzati kommunikáció középpontjába. A kabinet képviselői rendszeresen hangoztatták, hogy nem lehet szankciókat kivetni az orosz energiahordozókra, mert ezek biztosítják a lakosság alacsony rezsiköltségeit.

A lapnak nyilatkozó szakértők egybehangzóan azt állították, hogy a szerződéses ár biztosan a tőzsdei jegyzésekhez van kötve, a kérdés csak az, hogy hogyan. A magyar fél alkupozíciójától függően lehet némileg kevesebb vagy több, illetve valószínűleg nem azonnal, hanem némi időeltolódással követi le a piaci árat.

Szijjártó Péter külügyminiszter a szerződésről tartott sajtótájékoztatón többször is „formulaként” hivatkozott a kialkudott árra,

azaz indirekt módon elismerte, hogy az valamihez kötve van. Mivel pedig a piacon a holland tőzsdei ár, a TTF az irányadó, ez a valami szinte biztosan az.

Így nem meglepő, hogy a Magyarországra érkező orosz gáz a tőzsdei árak megugrásával párhuzamosan szintén rohamtempóban kezdett emelkedni. Az Eurostat minden termékre részletes külkereskedelmi adatokat közöl mennyiségben és értékben is, így ezekből elég könnyen ki lehet számolni, hogy egy adott hónapban mennyi volt a hazánkba behozott orosz gáz átlagára.

Januárban például köbméterenként nagyjából 270 forint, közel háromszor magasabb, mint 1999 és 2021 közepe között bármikor.

A kormány és a miniszterelnök kicsit át is kalibrálta az üzenetet, amely most már inkább az, hogy az energiapiaci szankciók aránytalanul nagy terhet jelentenének Magyarország számára. Az ár helyett pedig inkább az ellátásbiztonság került a kommunikáció homlokterébe.

Az olcsó orosz gáz mítoszát azonban elég jól sikerült elhinteni, pedig mostanra minden bizonnyal a kormányzat is látja, hogy csak nagyon nagy költségekkel lenne fenntartható a rezsicsökkentés. Már a januári árkülönbség mellett is nagyjából 700-800 milliárdos veszteséggel lehet számolni a teljes évre, azóta pedig biztosan tovább nőtt az orosz import ára.