"Hagyják békén a gyerekeinket" – ezzel a felirattal jelentek meg az ellentüntetők a Pride-on

@Shikari: Kitartás neked is "testvér"!!
Tartsál még ki mert nemsokára te is mész a a nyilas szálasi nemzetvezetődhöz, a náci tömeggyilkos hitleredhez, és a fasiszta mussolinidhez a pokolba!
Három hitvány, mocskos aljadék akik bárcsak meg sem születtek volna, ők a megtestesűlt GONOSZ voltak, akik több tízmillió ember haláláért felelősek!
Remélem minden nap a pokol tűzén égnek! !
Veled sosem fogok egyetérteni, mert az ótvar eszméidet sosem fogom magamévá tenni, és osztani, sejtem egyébként hogy mi hazánkos vagy!
Toroczkaiéknak is a pöcegödör legalján van a helyük, nem a parlamentben!

@Shikari: "Épp így viselkednek a retkes cigányok."
A mosónál egy kigyúrt, kopasz, világosbőrű volt. De valóban, sok cigány viselkedik így, de nem mindegyik.
A nyilasok sem voltak különbek, sőt!!! A háború alatt és utána sem a haza felépítésén, megmentésén, munkába járáson járt az agyuk. Ártalmas, haszontalan lények, a társadalom szégyenfoltjai!

@kormanyos63: Renden, támogasd őket, a te dolgod. Mondjuk a nézők miatt élhettek meg az olyan tévé műsorok is, mint a való világ, Győzike show, stb. Attól, hogy valamit sokan szeretnek, még lehet undorító, ugye azt tudod?

@percsi: július 23., 23.20

Ez nagyon szimpatikus! :)

@Nyírfa: Igen, ajánlom minden gyermekesnek, nem szabad azt a hétvégi 2-2 órát sajnálni, sokkal közelebbi lesz a szülő-gyerek kapcsolat.
Nem számított, hogy 2 órára volt kész az ebéd, jól éreztük magunkat így együtt, volt komoly megbeszélés és sok nevetés. Pletyi után mindenki nekiállt a feladatát elvégezni. Mikor kisebbek voltak, akkor közösen. A lányok a saját szobájukon kívül a többi helyiséget takarították. Hetente változott, egyik héten az egyik az étkezőt és nagyszobát-nappalit, a másik wc-fürdő és előszoba, másik héten fordítva, hogy ne legyen háború. Nekem a konyha jutott. Általában szombaton előkészítettem a vasárnapi ebédet is, így vasárnap mindenki tudott pihenni. Ebéd után csendespihető is volt, a lányok is bóbiskoltak:)
Az unokák is sokat voltak nálam, két fiú és egy lány. Velük is megvolt a rendszeres traccsparti, közös piacozás, játszótér, tanulás, feladatok..., mint nyugdíjas már több időm volt rájuk. Nagyon sok szép-boldog közös élményünk van.

@percsi: Beszélgetni, együtt lenni legalább olyan lélekemelő, mint amikor a természettel éled meg az egységet.
Úgy nőttem fel, hogy vagy olvastam, vagy anyával szellemi játékokat játszottunk, vagy kirándulni mentünk - apám létezni sem tudott a hegyi levegő nélkül, meg is volt a látszata, szép kort ért meg.
Már akkor tudtam, hogy milyen édesanya akarok lenni, amikor az első fiam a pocakomban volt. Le sem tettem Benjamin Spock gyermeknevelésről szóló könyvét: mintha a saját gondolataimat olvastam volna vissza. Nagy szabadságban nőttek fel a fiúk, én nem neveltem őket, hanem együtt éltünk, együtt gondolkodtunk, közös döntéseink voltak, az abszolút bizalmamat élvezték. Önálló, felelősségteljes fiatalemberek lettek, remekül boldogulnak a világban.
A beszélgetésről: imádom, gyakoroltam is úton-útfélen. :)
Néha még azt a rettenetet is elkövettem, hogy fiatalasszonyként ébresztgettem a párom, apa, ébredj, dumcsizzunk! Hogy álmából felrázva mennyire van kedve lelkizni az ember fiának, azt inkább nem ragoznám, de azért ezek az ébresztgetések többnyire jól végződtek! :)
Amit még fontosnak érzek az emberi kapcsolatokban, az az ölelés.
Csak arra kell figyelni, hogy nagy buzgalmunkban ne váljunk tolakodóvá, de, gondolom, a többség érzi a határokat.