Már megint izzad a tenyerem… – kezdődik a felvételifrász!

Közeleg a tanévkezdés. Vele együtt lopakodik a középiskolai felvételi időpontja is egyre közelebbre. Augusztus közepén már alig több, mint 5 hónap. Aki felvételiző korba lépett gyereket nevel, már kezd aggódni a felkészülés és a felvételi miatt. Azoknak lesz nehéz, akik most könnyűnek látják. Főleg, ha ezt nem látják „Bárcsak korábban kezdtük volna így!” Ez a sokat hallott mondat decembertől szokott sűrűsödni. A hangsúly is tipikusan válik egyre kétségbeesettebbé, önváddal terheltebbé. Megelőzni azzal a felismeréssel lehet, hogy el kell kezdeni a felkészülést. Most. Ha már ezt felismertük, az fél siker, főleg, ha el is indulunk. De merre? És mi alapján? Olyan ez, mint amikor a vonat kifut az állomásról, és jönnek a váltók. Minél korábban hibázunk el egy váltást, annál messzebbre visznek a sínek a célunktól, és annál nehezebb korrigálni. Márpedig az első váltókon hamarosan át kell mennünk. Ezért mondom, hogy ez a legveszélyesebb fázis, mert sokan ezt még nem tudatosították...