A politikus nehezen egyensúlyozott az indulataiésérzései között, de most minden kitört belőle.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Leírhatatlanul undorít, ahogyan a kormánypárt kiszolgáló közege szervezett módon hergelt a válogatott csoportgyőzelme után a fideszen túli tömegek ellen és vonta kétségbe bárki magyarságát, aki nem ugyanolyan vallásosan rajong a fociért. Ahogyan undorított, miként kedélyesen paroláztak egyesek a frissen Nobel-díjas íróval, közvetlenül azután, hogy kirekesztően „imrekertészezték”. Ahogyan undorít, miként „románoznak”, „bolgároznak” teljesítmény nélküli, pökhendi kis percemberkék másokat, közben magukat közös magyar nemzetünk kiemelkedő alakjának látják és láttatják. Nos, csak nekik mondom: (Kossuth jellemzése után) közmegegyezéssel a „legnagyobb magyart” Széchenyi Istvánnak hívják. Bécsben született és a harmincas évei elején tanult csak meg – szónoki szinten is – helyesen magyarul. Gondolom, ha Széchenyi élne, most a kormánypártiak simán „labancoznák” és őt is mikrofonokkal kergetnék, hogy az osztrákoknak drukkol-e. Végtelenül abszurd és szánalmas. Szégyellni fogjátok még magatokat ezért a pitiánerségért.
- írta vasárnapi hírlevelébenUjhelyi István.
19 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Rajtuk csak az orbáni maffia,szónoklat segíthet!!
csak ennyi
barátilag
J.L.
te szegény..
Igen, mégis, szélkakasnak érzem. Nem bízom benne. Millióegy alkalma lett volna, hogy olyan eltökélten álljon ki a demokráciáért mint Ákos vagy Baranyi Kriszta, de ő inkább "diplomatikusan" csúszkált az ideológiák , a tények és az elvek között. És ez vonatkozik a 2010. előtti és utáni időszakokra is.
Engedd meg, kérlek, hogy annak az embernek szavazzak bizalmat, aki a közvetlen és közvetett tapasztalataim alapján ezt megérdemli. Mégegyszer mondom: tapasztalat. Nem messziről kibicelek.
állítólag a kívülállók ítélöképessége egy ici- picit jobb,mint a slamasztikában lévöknek!
szeretem mikor haragszol rám ! ;)
A harag engem nem inspirál, hanem eltávolít. Távolról nézve jobban látszik az összkép, de a részletek igazságát , annak ismeretét elvitatni az összkép szereplőitől , éppoly improduktív, mint tagadni a távolról szemlézés előnyeit.
hiszen annak alapja a lelkiismeret,amitől ők sosem szenvedtek?
Új hozzászólás