Encrico Letta reformterve lehet, hogy nem fog tetszeni Orbánéknak.
Az Európai Bizottságnak készít reformtervet Enrico Letta, a Jacques Delors Intézet elnöke, hogy megerősítse a belső piacot, amiben fontos szerep jut a tagállami költségvetési kiköltekezések visszafogásának – írja a portfolio.hu. A tervezet szerint az állami támogatások jelentős egyensúlytalanságokat teremtenek a belső piacon és a tagországok között, veszélyeztetve a versenyt, valamint fokozva az „agyelszívást” a gazdagabb országokban.
Letta célja, hogy alapvető változást katalizáljon abban, ahogyan az EU vezetői ezt a gazdasági keretet felfogják és működtetik. Az egységes belső piac, az Európai Unió egyik sarokköve, éppen ezért korlátozzák az állami támogatások rendszerét is: az országok szabad versenye az ösztönzők folyósításával egyes vállalatok nem kívánt dominanciáját is kiválthatja.
Letta egyik úttörő javaslata az, hogy megkérdőjelezze az egységes piacról alkotott uralkodó elképzelést, amely szerint az csupán a szabad mozgást segíti elő. Bevezeti a „maradás szabadságának” koncepcióját, amelynek célja, hogy megfékezze a magasan képzett munkaerő kivándorlását a gazdaságilag kihívásokkal küzdő régiókból az erősebb gazdaságokba. Ezért kiegyenlítené az erőviszonyokat, pontosan úgy, ahogy a kohéziós források célja is az, hogy felzárkóztassa a kevésbé fejlett országokat. Így részben az állami támogatásoknál is nagyobb teret engedne a kevésbé gazdag tagállamoknak.
Azonban eleve nagyon visszavágná az engedélyezhető állami támogatások körét: szerinte ezeknek még inkább kivételnek kell maradniuk, mint szabálynak.
A 2020-ban bevezetett ideiglenes válság- (és átmeneti) keretrendszer alapján jóváhagyott összes állami támogatás meghaladja a 760 milliárd eurót. Nem árt tudni, hogy ezek a támogatások elsősorban három országból érkeztek: Németországból 47,2 százalék, Franciaországból 22,6 százalék, Olaszországból pedig 7,7 százalék. Ezzel értelemszerűen nem tudták felvenni a versenyt az olyan kisebb gazdaságok, mint Magyarország. Ám az Orbán kormány is kivette a részét a dologból: 18,55 milliárd euróval támogatta a magyar cégeket, tehát erején felül kiköltekezett. Ezt jól láthatjuk, ha figyelembe vesszük, hogy 2022-ben csak 1,07 százalékát adta az EU GDP-jének, az elmúlt két és fél évben kifizetett állami ösztönzők pedig a tavalyelőtti magyar GDP 10,1 százalékának megfelelő összeget jelentenek.
Az Európai Unióban továbbá a fiskális fegyelem további erősödésére számítanak,
miután visszavezetik a koronavírus-járvány óta felfüggesztett, a deficitre és államadósságra vonatkozó szabályrendszert, a stabilitási és növekedési paktumot (SGP). A megreformált javaslat célja az, hogy a tagállamok fenntartható adósságpályára álljanak, fokozatosan csökkentsék a költségvetési hiányt, miközben főként a zöldátállással kapcsolatos és a gazdasági ellenállóképességet javító beruházásokat támogatnak csak.
A januártól hatályos új rendszerben minden tagállamnak el kell készítenie egy 4, vagy 5 évre szóló költségvetési pályát (egyedi esetben ez 7 évre kinyújtható), amely mellett el kell köteleződnie, és amelyben bemutatja, hogy milyen adósságcsökkentési és reform intézkedéseket hajt végre a fenntartható adósság- és deficithelyzet érdekében, figyelembe véve a klímavédelmi, védelempolitikai és egyéb kihívásokat is.
Azoknál a tagállamoknál, amelyek meghaladják a 3%-os GDP-arányos deficitplafont, vagy a 60%-os adósságplafont, a Bizottság fog egy „személyre szabott”, azaz a tagállami helyzetre, az adottságokra és lehetőségekre figyelemmel lévő konkrét nettó költségvetési kiadási pályát „javasolni”. Ráadásul a ciklus végére 1,5%-os deficitet kell elérni, hogy egy későbbi esetleges gazdasági sokk esetén is legyen kellő mozgástér a fiskális élénkítésre.
Ahogy írtuk, a 6 százalék körüli 2023-as magyar költségvetési hiány már valószínűsíti, hogy a nyáron túlzottdeficit-eljárás indulhat Magyarország ellen, főként, hogy a 2024-es költségvetés 2,9 százalékos deficitcélja is nehezen elérhetőnek tűnik.
Ilyen egyszerű!