2023 júniusában Oroszország tizenegy ukrán hadifoglyot adott ki Magyarországnak. Az ügylet azonnal diplomáciai botrányt robbantott ki. A Deutsche Welle két újságírója 9 hónappal később Ungváron találkozott két kiszabadult fogollyal, segítségükkel tárja fel az orosz-magyar megállapodás részleteit.
Az orosz himnusz napi kötelező énekléséről beszélnek, mely igen megalázó volt számukra. A nyomorúságos ételről, a verésekről. Azokról a pillanatokról, amikor azt hitték, lelövik őket.
Ukrán katonák 152 milliméteres 2Sz3 Akacija önjáró löveggel készülnek tüzelni az orosz állásokra a kelet-ukrajnai Donyecki területen fekvő Bahmut közelében húzódó fronton 2024. március 25-én. MTI/AP/Efrem Lukackij
Tőmondatokban mesélnek. Gyakran lefelé néznek, miközben elhallgatnak.
Miután kiszabadultam, nyugtatókat kaptam
– számol be egyikük, Ivan. A másik, Andrij azt mondja: "Csak mostanában tudok újra normálisan aludni – számolnak be az újságírók riportjukban
Ungvár 120 ezer lakosú város Nyugat-Ukrajnában, a szlovák-magyar-ukrán hármashatár közelében. Itt beszélt meg találkozót Andrij és Ivan a Deutsche Welle riportereivel. Ők ketten tagjai voltak annak a 11 fős ukrán hadifogoly kontingensnek, akiket állítólagos magyar származásuk okán 2023 júniusában az oroszországi hadifogságból Magyarországra szállítottak. Ők szólalnak meg először a csoport tagjai közül nyilvánosan.
Nincsenek magyar gyökereik
Az ügy akkoriban több okból is a nemzetközi figyelem homlokterébe került: a magyar kormány elismerte, hogy nem tájékoztatta az ukrán hatóságokat a foglyok szabadulásáról, ami diplomáciai botrányhoz vezetett Ukrajna és Magyarország között. A nemzetközi jog szerint ugyanis az érintettek hazáját tájékoztatni kell, ha a foglyokat harmadik országba szállítják.
Ezzel szemben a magyar kormány a foglyok szabadulását humanitárius akcióként tüntette fel, melynek célja a kárpátaljai magyar kisebbség segítése. A magyar határ mentén fekvő ukrajnai Zakarpattja (magyar nevén Kárpátalja) régióban mintegy 80-100 ezer magyar él, közülük is számos férfit vittek harcolni az oroszok ellen az ukrajnai frontvonalra.
Később kiderült azonban, hogy a 11 hadifogoly közül csak egy volt magyar nemzetiségű.
A két hadifogoly az őket kérdező újságíróknak azt állította, az orosz titkosszolgálat arra kérte őket Magyarországra szállításuk előtt, hogy vallják magyarnak magukat.
A magyarok azt mondták nekik, ne térjenek vissza Ukrajnába, mert azzal meghiúsulhat további fogolytársaik jövőbeni szabadulása, ugyancsak magyar közvetítéssel. A magyar kormány ezzel szemben azt állította, a 11 férfi szabad ember, maguk döntenek arról, hol kívánnak élni a jövőben.
Orosz légitámadásban megsebesült férfi macskáját menti ki megsérült lakásából a kelet-ukrajnai Harkivban 2024. március 27-én. A polgármester szerint egy ember életét vesztette, tizenhat pedig megsebesült. MTI/AP/Andrij Marienko
„Azt hittük, lelőnek minket"
Andrijnak és Ivannak valójában más a neve. Álnéven mondják el történetüket. Semmi olyat nem tehet közzé a DW, mely azonosításukhoz vezetne, noha tudják, kik ők.
Mindketten Kárpátaljáról származnak, fogságba esésük előtt nem ismerték egymást. Andrij hivatásos sofőrként dolgozott a 2022 februári, Ukrajna elleni orosz invázió kezdete előtt. Két kisgyermeke van, uniós országokban dolgozott. Mindketten ukránnak vallják magukat, nincsenek magyar gyökereik.
2022 tavaszán önként jelentkeztek katonai szolgálatra, hogy megvédjék hazájukat. Néhány hónappal később, 2022 júniusában fogták el őket a harcmezőn Kelet-Ukrajnában, a luhanszki régióban. Amikor a részletekről kérdezték őket, valósággal kővé dermedt az arcuk. „Azt hittük, le fognak lőni minket” – mondják. Nem is akarnak bővebben beszélni erről.
Börtönbe kerültek, ahol kínozták őket
Az orosz szeparatisták által 2014 óta megszállva tartott kelet-ukrajnai Luhanszk megye egyik városába, Szuhodilszkbe szállították őket, mely az orosz határ közelében fekszik. A tábort ukrán emberi jogi aktivisták jelentései olyan helyként írják le, ahol a foglyokból tanúvallomást csikarnak ki, ahol a fogvatartottakat szisztematikusan megalázzák, rosszul bánnak velük és kínozzák őket.
Andrij és Ivan nem akar részletesen beszélni a börtönben töltött időről.
Időről időre megvertek minket
– mondja Andrij. Minden reggel el kellett énekelnünk az orosz himnuszt. Aki nem énekelt a többiekkel, azt veréssel büntették. Összesen körülbelül 500 fogoly volt a táborban. A szabadult foglyok arról számolnak be, hogy az étel alig volt ehető; durva őrleményből vagy levesből állt, romlott zöldségekkel, „éppen annyit adtak, hogy életben maradjunk”. A magas és zömök Andrij elmondása szerint 30 kilót fogyott a fogságban töltött hónapok alatt. Iván, aki alapvetően vékony testalkatú, tíz kilót fogyott.
2023 júniusában, szinte napra pontosan egy évvel elfogásuk után, Andrijnak és Ivannak, valamint több társuknak bekötötték a szemét, megbilincselték, teherautóra rakták őket, amit egy másfél napos utazás követett. „Azt hittem, elvisznek minket egy másik táborba, hogy ott lelőjenek” – mondja Andrij.
"Azt kell mondanom, hogy magyar vagyok"
Ehelyett Moszkvába kerültek. Ott az orosz titkosszolgálat munkatársai közölték velük, hogy elengedik őket Magyarországra. Egy feltétel volt:
Azt kell mondanom, magyar vagyok
– számol be Andrij. – Ha nem, visszahoznak. Megvonja a vállát. "Beleegyeztem”.
2023. június 8-án Moszkvából Isztambulba repültek, ahonnan tovább utaztak Budapestre. Ott egy szállodaszerű épületbe vitték őket, mely a város szélén állt. Andrij és Ivan nem tudja megmondani, hogy pontosan hol is voltak. Azt mondják ugyanakkor, jól bántak velük. Telefonokat kaptak, hogy felhívhassák rokonaikat, és szabadon elhagyhatták a szállodát. Viszont azt mondták nekik, ne térjenek vissza Ukrajnába, amíg a háború véget nem ér.
Andrij és Ivan nem tudják, kik voltak a magyar oldalon, akik beszéltek velük. Semjen Zsolt miniszterelnök-helyettes akkoriban egy magyar hírportálnak adott interjújában elmondta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) katolikus segélyszervezet munkatársai gondoskodtak a szabadulókról. A DW erről és a fogolyátadás egyéb körülményeiről részletes információkat kért a magyar kormányól, választ azonban nem kaptak.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes akkor azt mondta, hogy
a kárpátaljai származású katonákat hazánk kérésére szállítottak Magyarországra az orosz ortodox egyház és Kirill pátriárka közreműködésével, az egyházak közötti együttműködés keretében.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszter, miniszterelnök-helyettes. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
„Piszkos Kreml hadművelet”
Vlasta Repasi, a kárpátaljai eltűnt személyekkel foglalkozó akkori ukrán kormánybiztos Andrij és Ivan családtagjain keresztül értesült a Magyarországra került ukrán hadifoglyokról.. Ukrajna budapesti nagykövetségével közösen koordinálta néhány szabadult fogoly hazaszállítását. Közülük 2023 júniusának végéig összesen öten tértek vissza Ukrajnába, köztük az egyetlen magyar gyökerű is. A másik hat személy később Magyarországról továbbutazott más uniós országokba. Repasi beszámolója szerint a visszatérők közül egy pszichiátriai kezelésben részesül, egy másik tüdőbajban elhunyt, egy pedig azóta ismét visszatért a frontra.
Nem sokkal az orosz-magyar egyezség megkötése után elcsendesedett az ügy Magyarországon. Az Orbán-kormány nem használta fel propagandacélokra. Dmitro Tusanszkij ukrán politológus, aki az ungvári Közép-Európai Stratégiai Intézetet (ICES) vezeti, úgy véli, tudja, miért. Az egész "a Kreml piszkos hibrid különleges hadművelete" volt, melynek célja a Nyugat egységének aláásása Ukrajna támogatásában – mondta Tusanszkij a DW-nek. Az eset azt mutatja, Magyarország nem olyan szövetségesként viselkedik az EU-ban és a NATO-ban, mint amilyennek formálisan vallja magát, hanem valójában „közvetlen veszélyt jelent az EU és a NATO biztonságára és egységére” – mondja Tusanszkij.
"Szeretjük a hazánkat"
Hazatérésük után néhány hónapot rehabilitációs programon töltöttek. , de hivatalosan még mindig katonák. Mivel Ukrajnában még mindig nincs hatályos leszerelési törvény, nem világos, mi lesz velük. Ivan súlyosan beteg feleségéről és gyermekeiről szeretne gondoskodni, és a civil szektorban szeretne dolgozni. Andrij bizonytalan – arra vár, hogy új vezénylési értesítést kapjon a haderőtől, vagy leszereljék. Hogy ez mikor történhet meg, az nem világos.
Andrij és Ivan semmire sem panaszkodnak. Nyomasztó, ha hallgatnak, amikor az újságírók kérdéseket tesznek fel nekik. De nem tűnnek megtört embereknek. Nagy méltóságot sugároznak.
Hogyan jelenik meg előtted saját történeted ha visszatekintesz?
-Egy élmény
– mondja mosolyogva Iván. Andrij bólint.
„Visszajöttünk, mert nem akartuk azt érezni, hogy árulók vagyunk” – mondják. "Ez a mi országunk, szeretjük. És újra ugyanezt tennénk”.
30 hozzászólásarrow_drop_down_circle
twitter.com/Skorpiooh/status/1764265315146313995/photo/1
Új hozzászólás