Valóság vagy illúzió-e a világegyetem?

Az ember egyik legnagyobb motivációja az igazság megismerésének vágya. Elborzasztó gondolat, de sokak szerint a teljes igazság örökre megismerhetetlen – mert még a világ, amiben élünk, sem valódi. Az ötlet, miszerint az érzékszerveink becsapnak minket, és az univerzum valójában vagy nem olyan, mint amilyennek hisszük, vagy egyáltalán nem is létezik, csak az elménk (vagy valami más) formálja meg számunkra illúzióként, nagyon nem új. Modern formájában René Descartes fogalmazta meg ezt a problematikát: ha a szemünket becsapják a látószögek, a fény és a légköri viszonyok, a fülünket vélt-vélelmezett hangok, a tapintásunkat fáradtság vagy ittasság – akkor mi a biztos? Miről állíthatjuk egyáltalán, hogy létezik? Descartes válasza egyértelmű: arra van bizonyíték, hogy “én” vagyok, mégpedig az, hogy tudok gondolkodni azon, hogy vagyok-e vagy sem. Persze, az önmegismerés ettől még nem biztos, de a lét ténye igen. Gondolkodom, tehát vagyok. De semmi másban nem lehetünk biztosak...