A kirobbant botrány óta először szólalt meg Csipes Tamara és Dombvári Bence. A pozitív drogteszttel bukott kajakosok mellett főnökük, a Honvéd kajak-kenu szakosztályának igazgatója, a kétszeres olimpiai bajnok Horváth Gábor is nyilatkozott a hvg.hu-nak.
A beszélgetésből kiderült, bár már rengetegszer ellenőrizték őket – miután mindketten nemzetközi hírű sportolók –, de most először nem voltak "tiszták". Dombvári a pozitív drogteszt láttán először magára lett dühös, Csipes pedig bepánikolt, kértek mindketten újabb vizsgálatot is.
A kérdésre, hogy az eset után kinek volt a legnehezebb a szemébe nézni, Csipes azt felelte, az édesanyjának, Dombvári pedig, hogy az egész családjának.
Amit én szidásnak érzek igazán, olyan nem volt. Lejátszottam előre, hogy mi lesz majd anyukámmal, hogy sírás, meg szidás, de ehelyett rideg hallgatás volt. Atomjaimra hullottam
- mondta Csipes.
A versenytársaik támogatják őket, nem kaptak tőlük rossz megjegyzéseket. Azzal kapcsolatban, hogy rendőrségi ügy is lehet az esetből, azt válaszolták, bele kell állni, mint bárki másnak, aki vét.
Teljesítményorientált sportolóknak tudomásul kell venni, hogy mit szabad, és mit nem, pont. Ha valaki vállalja, hogy így él, akkor nem csinál bizonyos dolgokat. De ők is gyarló emberek, akik hibáznak. És most hibáztak
- tette hozzá Horváth Gábor.
Hogy volt-e B-tervük arra, hogy mi lesz, ha nincs kajakozás, Dombvári azt felelte ironikusan: a McDonald's.
Mit csinálhatna egy kajakos? Nem tanultam, nincs végzettségem, ezt csinálom, ez a munkám, ez a szenvedélyem. Szeretném folytatni
- felelte.
A közvélemény drog miatti heves reakciójáról Csipes azt mondta:
Nem magyarázkodni akarok, tudom, hogy mekkorát hibáztam, de a közvélemény azt is állítja,(...) hogy minden élsportoló doppingol. Hát, nem. Nekem anyám és apám élsportoló volt, én úgy nőttem fel, hogy a doppingszer az ördög. És ha mondjuk egy pozitív doppingtesztet kaptam volna vissza, akkor élve elástam volna magam. Mert az csalás. Én nem csaltam, hanem hibáztam. Egyszer.
A teljes interjú a hvg.hu oldalán olvasható.
87 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Sajnálatos módon nekem van memóriám és még emlékszem, mikor először volt hír, mit is nyilatkoztak. Azt, hogy nem volt szándékos, a bulin ahol voltak, valaki, vagy valakik belecsempészték tudtuk nélkül az italukba a kábszert. No, ez már akkor hazugság volt.
Most is az, hogy csak hiba. Nem, egy élsportoló nem hiszem hogy ekkora egyedi hibát vétene.
És azt sem hiszem, hogy nem használt még drogot, vagy egyéb más doppingot. Sajnos ma nincs élsport enélkül. Ha lenne, ezeket örökre eltiltanák. De tutujgatni fogják és megy tovább minden, mint eddig.
Akkor sincs semmi, ha többször kokainoztak - buliztak, fiatalok, manapság ez van. A politikusok között is szép számban vannak kokósok, drog nélkül nem tudnának folyamatosan, üveges tekintettel hazudni, meg szünet nélkül ide-oda rohangálni.
Ez a két gyerek hibázott, belátták, abbahagyják.
Nem kell őket tönkrevágni ezért.
A Parlamentben viszont elfogadható, hogy valaki vörös fejjel bukdácsol.
Ha ezek a sportolók rendszeresen kokainoznának nem tudnának ilyen eredményt elérni.
Kár lenne értük...
Ha ezek a fiatalok háromszor jól berúgtak volna, a kutya sem foglalkozna vele.
A fél ország iszik, mint a gödény, de ha valaki elszív egy füves cigit, akkor rárontanak. A csontalkoholisták is. :)
És a drogban meg az a feneség, hogy már egyetlen használat után is rá lehet szokni. Ezek meg bizonyára nem egyszer éltek a droggal.
Igen, az alkohol is hasonló.Akinek naponta kell néhány üveg sör, vagy fröccs, annál már kialakult a kötöttség. Mert hiába bizonygatja, hogy megvan nélküle, mégis naponta kell.
És élsportoló ne igyon, de drogozzon és ne alkoholizáljon.
De ez a magánügyünk, azt hiszem.
Én pontosan azt csináltam volna az élsportoló gyerekemmel, amit Tamara anyukája, csak ránéztem volna. Egyetlen pillantásomból megértette volna, hogy na, gyerekem, ezt aztán többé ne!
Ezek a gyerekek biztosan nem nyúlnak többé droghoz, hiszen rendes, szerető szüleik, családjuk van. Rájuk kell bízni a dolgot.
Semmiféle hisztire, hápogásra, pályakettétörésre, ítélkezésre nincs szükség.
Mindenki követett el fiatal korában hibát, az idősebbek persze másfajtát, hisz a Kádár-korban nem volt drog. Pia viszont volt és sok más őrültségre is adódott alkalom.
Ne bántsuk a fiatalokat, hanem támogassuk őket.
Én például fiatal koromban nagyon szerettem bekonyakozva táncolni. Most szívesen sörözök társasággal.
Nem kell sem az alkoholt, sem a drogokat démonizálni.
A két fiatalnak nem lesz semmi baja néhány alkalom kokótól.
Nehogy már el akard őket ásni egy életre, mint drogfüggőket!
Tudom, hogy senki nem tart igényt a sajnálatomra, azért én mégis sajnálom, akinek nem elég a józan ész a jókedvhez és a vidámsághoz. Megváltozott tudatállapot számomra mindig taszító volt.
Én is iszom egy pohár pezsgőt szilveszterkor, vagy szülinapkor, vagy akár konyakot. De egyetlen pohárnál egyszerűen nem esik jobban több, ezt őszintén mondom.
És bár jót derülök rajta, de tényleg sajnálom, aki úgy vélekedik: "igyunk, mert ebben az évben van a szülinapom és a névnapom." ;-)
Csirió! :)
De mint élsportoló, nem tartom gyerekcsínynek! Viselni kell a következményét, tudták mit tesznek.
Én jogosnak tartanám az örökre való letiltást. Bizony nem lehet egy lapra feltenni az életét senkinek.
Szóval az absztinencia nem kötelező és nem ragályos, viszont a tudatmódosítók annál inkább.
"A felesküdött képviselőknek és kormánytagoknak tudomásul kell venni, hogy mit szabad, és mit nem, pont. Ha valaki vállalja, hogy így él, akkor nem csinál bizonyos dolgokat." Pl: nem csal, különböző juttatások jogtalan felvételével, nem hazudik a bevallásával, nem kurválkodik, nem veszteget meg másokat és őket sem lehet megvesztegetni.
"De ők is gyarló emberek, akik hibáznak. És most hibáztak"
Akkor mondjanak le, vagy mondassák le őket és kapják meg a méltó büntetésüket.
Na ez a különbség a sport és a politika között.
Az előző lehet fairplay, az utóbbi meg aljas, minálunk aztán biztos az.
Az esküjét és ígéretét csak nagyon kevés ember tartja meg. A politikusok közülünk kerülnek ki, ne felejtsük el!
A droggal is biztos így van, e téren nincs tapasztalatom.
De kedves Verum, lécci-lécci gondold már át még egyszer a két kajakos kölök dolgát.
Ha emberekről gondolkodunk, akkor rugalmasaknak kell lennünk. Mindig, de fiatalokkal kapcsolatban főleg. Ez a két gyerek nem lett még függő, az tuti. Nem követtek el semmiféle főbenjáró bűnt, nem doppingoltak, nem csaltak.
Én úgy gondolom, hogy a szülők és a család elintézték ezt a történetet, mégpedig nagyon jól. A kokózásnak vége. Ha egy gyerek azt mondja, hogy atomjaira hullott, mikor az anyja ránézett, az bizony komoly dolog. Nem színészkedett, nem beszélt mellé, el lehet neki hinni, hogy ő akkor tényleg atomjaira hullott.
Persze, az ember nem állhat egy lábon, gondolkodni kell a sportpályafutás utáni időkről is. Biztosan megteszik, biztosan segít nekik ebben is a család.
Hagyjuk már őket békén, hadd sportoljanak tovább, élvezzék, győzzenek, amíg csak tudnak. Sokat melóznak, kemény gyerekek lehetnek.
Ne két élsportoló fiataltól várjuk, hogy állandóan erkölcsi magaslatokon létezzenek akkor, amikor szó nélkül, teljes belenyugvással tűrjük, amit az ország vezetői, az erkölcsi duplanullák művelnek.
És a fiatalokat azzal is kell támogatni, hogy tudják, érezzék, tapasztalják, a tetteknek következménye van! Emberileg sok minden helyrehozható, de az élsportoló, pláne ha erre tette fel életét, szigorúbb kell legyen önmagával. Legalább olyan szigorú, mint amikor te nem iszol, ha vezetned kell.
Az élsportolónak sok minden egyébről is le kell mondania, ez benne van a pakliban.
Nem kötelező, de akkor hagyjon fel a sporttal.
Szerintem te is gondold át ezt!
(Az erőszakosság tapasztalásában meg akkor itt is egyetértés forog fenn.:-) )
Most olvastam: eltiltották őket 10 hónapra, fellebbeztek. A pénzüket megvonták.
Remélem, csökkentik az eltiltásuk idejét, nehogy lecsússzanak a világbajnokságról.
Nyilván tudtak róla, mégis, mintha meglepődtek volna az eredményen, és kérték a másik vizsgálatot.
Ha én életemben először - mondjuk port szippantanék - és ezt pont egy edzőtáborban, ahol tudom, hogy ellenőrizhetnek, a meglepődés nem tartozna a reakcióim közé.
Persze, ha nem először, és az ellenőrzés erre nem szokott kiterjedni, akkor meg mire ez a "hibázás"?
Másfelől, ha nehezen bírták a "gyűrődést", és kellett hozzá ez a szer, mert az edzőtábor nem gyerekjáték, és az élsport sem, akkor jobb is, ha abbahagyják.
Csalódás, mert a kajakosok előtt én mindig földig hajoltam. :(
Az más, ha valaki nem szereti.
Mert vannak hivatások, ahol teljes mértékben kizáró ok a drog. És jól van ez így szerintem.
Az íze ha el is nyeri a tetszésem egyik-másik italé, az alkohol az, amit nem szeretek benne. :-)
Pontosabban azt, hogy fejbe száll. Én pedig ragaszkodom a józan eszemhez, még az esetlegesen rosszabb emésztésem árán is. :-)
Persze, különböző foglakozásoknak különböző szabályai vannak.
Sportolónak tilos doppingolni.
Ők nem doppingoltak, nem csaltak.
Drogoztak egy kicsit, de abbahagyták.
Tőlem nyugodtan sportolhatnak tovább, kész, passz.
Nem kell a fejüket követelni, meg örökös eltiltást, ilyesmit.
De talán mindketten elviseljük. Nem is lenne jó, ha mindenben egyetértenénk.
(Nézhetsz furcsán, de tényleg nem tudom.)
A kokain földob, edzeni biztosan remekül tudtak.
Engem meggyőzött, hogy a család tudott rájuk megfelelően hatni.
Szerintem semmi ok nincs rá, hogy elbukják a világbajnokságot, nem csaltak, nem doppingoltak, a drogozást befejezték egy életre.
Fiatalok még, nem kell őket rögtön agyoncsapni.
Ha többen is voltak, akkor azok is tanultak az esetből. Ha meg nem, az az ő bajuk.
nem most kellene büntetni, hanem feltételt szabni...mondjuk olyant, hogy:
- most mehettek készülni Rióra, de valamilyen érmet hozzatok ám...akkor feljtve minden, de ha nem, akkor feldujuk az esernyőt..és nyitva... ...
hajtani fognak mint az állat...
El kellene felejteni a dolgot, dolgozzanak, nyerjenek.
Persze a bulvár nem fogja békén hagyni őket - csak nehogy tényleg kikészüljenek idegileg és megint droghoz nyúljanak.
Lesújtó véleményem van az olyan emberekről, akik hibáznak, aztán azonnal felejtsük el, és persze hibáznak újra!
(Aztán még a másik a hibás, - nem felejtett elég gyorsan - felnőtt embernek legyen akarata,)de hát az élsportolónak nyilván van..,,
akkor majd bizonyítanak, és ők maguk is megbocsájtják saját maguknak. Akkor már senkit nem fog érdekelni ez az eset.
Nem lehet megúszni a Canossa-járást!
Semmi szükség Canossát járatni velük, a családjuk elintézte, amit kellett.
Iszonyú sok kokainista van a színészek, a politikusok, a menedzserek, a mittudoménkik között, hát nehogy már azt a két kölykét tegye bárki is tönkre.
Kedvencem, amikor az állandóan részeg apuka balhézik a szomszédban a kamasz gyerekkel a füves cigi miatt. Arra persze nem gondol, hogy ha ő nem inna, meg nem verné szét rendszeresen a berendezést, akkor talán a gyerek sem lenne ideges, nem is kellene neki az a nyavalyás fű.
Mi az, hogy manapság már a kokainozás semmi?
Nem értem. A kokain változott az idők folyamán, vagy az emberi test felépítése?
Egyik sem, hacsak a kokain nem lett durvább.. Kicsit utánanéztem, a kokain rendkívül gyorsan, az első használat után függőséget okoz.
Azért tartom különösen fontosnak, hogy a közvélemény elítélje a két sportoló tettét, - akikkel egyébként semmi bajom, nem is fog ettől még tönkremenni a karrierjük, hacsak ők maguk tönkre nem teszik - mert példaképek.
Ha legyintünk, ha a kis kokainozás semmi, ez csak egy buli volt, hogy várjuk el a fiataloktól, hogy ne próbálják ki?
Ez pedig nálam - és így nálunk - egy "sarkalatos" szabály, kipróbálni tilos! ez nem egy pohár vörösbor ebéd után.
Az nem működik, hogy egyfelől elítélem, máshol meg legyintek rá.
(Egyébként nem tőlem függ az ő sorsuk, de jogosnak tartom a büntit.)
drogmentes.info/kokain/
A függők nem úgy néznek ki, mint ők. Nekik semmi bajuk.
Az a helyzet manapság, hogy nagyon sokan kokainoznak. Ez ma már tényleg nem kirívó. A tv-ben nyilatkozó politikusok némelyikéről is ordít, hogy éppen be van nyomva, vagy hogy hívják ezt. Hozzáértő rokonom hívta rá föl a figyelmemet.
Ezért mondom, hogy amit a két gyerek csinált, abban nincs semmi kirívó.
Az az óriási tévedés, hogy a drogozás ellen bármit is használ a tiltás és a büntetés. Nem használ. (Természetesen más, ha a gyerekkel jó kapcsolatban lévő szülő közli a véleményét a gyerekkel: alapszabály, hogy ki sem próbáljuk és pontosan elmagyarázza, hogy miért. Ennek van hatása.)
A drog mindenütt ott van, könnyű hozzájutni, a fiatalok rosszul érzik magukat, az élet nekik is nehéz, a kereskedők erőszakosak.
Fogalmam sincs, hogy most Magyarországon hogyan s miképpen állnak a büntetés ügyei, de azt tudom, hogy normálisan működő országokban a fogyasztót nem büntetik, hanem ha már függő, sokat tesznek azért, hogy leszokhasson.
Én a drogterjesztőket ítélem el, azokat, akik a fiatalokat veszélybe sodorják.
Magukat a fogyasztókat nem.
Ezt a két fiatalt sem, hát istenem, csak azt csinálták, amit a többiek.
Abbahagyták, és igenis, el kell felejteni a dolgot, le kell zárni az egész ügyet, hagyni kell őket békén, dolgozhassanak tovább, legyenek boldogok.
Kapjanak egy kis büntetést, de az ne veszélyeztesse az eredményességüket.
Érdekes módon, senki nem lenne fölháborodva, ha tajrészegen randalíroztak volna - arra azt mondják, ja, hát fiatalság bolondság.
Az állam szemszögéből egyértelmű, hogy a drogterjesztőket bünteti - annak kellene lennie - a fogyasztókat pedig gyógyítja, de a megelőzés a legfontosabb.
Amelyik politikus bedrogozva nyilatkozik, vagy úgy megy a törvényhozás épületébe, azonnal lemondatnám. Mert ő is példa, közszereplő.
(Azt is lemondatnám amelyik ittasan hoz törvényeket, és azt is, amelyik veri a párját, és azt is, amelyik rasszista kijelentéseket tesz)
Teljesen más szemszögből nézzük a dolgot :)
A megelőzést tartom a legfontosabbnak, és ennek része, hogy a törvényhozó, a közszereplő, a sportoló - Ne tegye! (és még egy csomó hivatást fel tudnék sorolni.)
Azért, mert az ő élete példa a fiatalok előtt,
Tényleg semmit nem ér a tiltás, de még a józan meggyőzés sem, ha ott van a fiatalok előtt a kisportolt, sikeres, ünnepelt ember, aki véletlenül éppen megbotlott, de az nem baj, neki elfelejtjük, mert ők csak kipróbálták és nem is kirívó. Ebből nem az következik, hogy a "csak" fiatal ki se próbálja!
Az is nagy baj, ha a színésznek lehet, meg az elitnek lehet, mert sok pénze van... mert a fiatal pontosan olyan szeretne lenni.
Erről van szó, és nem a 2 gyerekről, hanem egy nevelési elvről.
Nem hiszem, hogy valaki is veszélyeztetni akarja ennek a két sportolónak az eredményességét.
Nem büntetőjogi felelősségre vonásra gondolok, hanem a sportszakosztály büntetésére. Túl fogják élni.
Egy gyerek nem attól fog elkezdeni drogozni, hogy lám a sportolók is azt teszik. Nyílt titok manapság, hogy mindenféle emberek drogoznak. Elmegyünk színházba, és látjuk, hogy a remek színész be van lőve. A szomszéd fiú is, meg a közértes közértes lány is. Az osztálytárs nővére is.
Ilyen világ van, a megelőzés manapság sokkal keményebb odafigyelést kíván, mint hogy pusztán agyonbüntessenek két szerencsétlen, máshoz nem értő, agyonhajszolt sportolót. Az édeskevés. Senkit nem érdekel, a fiatalokat, a veszélyeztetett korúakat végképp nem, egyetlenegyet sem fog visszatartani a drog kirpóbálásától, abbahagyni pedig mégúgy sem fogja.
Nevelési elvekkel soha nem lehet semmire sem menni, csakis gyakorlattal és azzal, ha a gyerekekre valóban odafigyelünk.
@JAJMÁR: Köszi a linket, elolvastam. Ez irtózatos, ami benne volt! Elborzadtam, és csak hálát tudok rebegni az égieknek, hogy senkinek sincs kapcsolata sem ezzel az iszonyú droggal, sem másfajtával a családomban, és a környezetemben!
Minden kemény üzlet, ahol az nyer, aki jobban csal. Szerinted ez jó dolog?
Elgondolkoztál azon, mi is lett elvéve ezzel a gyerekektől?
Először is csaltak, mert a kokain nem azonos egy pohár borral. Nem hiszem, hogy ezt nem tudták.
Nézz utána! A drogok közül a leggyorsabban hat és tényleg már egyetlen használat után rá lehet szokni.
Olvass utána! A drogok közül ez hat a leggyorsabban és a legrövidebb ideig, tíz perc, negyed óráig. Aztán jön a mélybe zuhanás, depi, fájdalmak, görcsök. Ettől csak a következő adag szabadít meg.
Kell hogy legyen egy kemény morális vezérvonala az embernek - enélkül csak a jószerencse és Isten segítsen. Főleg, ha a szülő engedékeny és rálegyint a legveszélyesebb dologra is, hogy diákcsíny.
Nem az!!!
Tán azt, hogy nem, én még soha nem gondolkoztam el ilyen dolgokon, nem, én még észre sem vettem soha, mi folyik a világban, nem, én még azt sem tudtam, hogy az élet egyes területein csalással szereznek előnyt, nem, soha nem vettem észre a világ változásait, nem tudom, hogy romlott-e volna valami és javult-e.
Majd te, a kemény morális vezérfonallal ember, úgyis mindent elmagyarázol. :)))
Szóval ne hülyéskedjünk már.
Tudom, hogy a drogok veszélyesek, de a realitást kell nézni, azt, ami a társadalomban folyik, azt, amit a gyerekek is látnak-tapasztalnak nap mint nap.
Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és nem megyünk semmire azzal, ha morális fennsőbbségünk tudatában prédikálunk egyet nekik, a legkisebb kutyus sem fog ránk hallgatni.
Bocsi, de más ember is erkölcsi értékek mentén éli az életét, azok is, akik rugalmasan, a valódi helyzetekhez, kihívásokhoz alkalmazkodva, azokat mélyen megértve, a realitást mindig elfogadva hoz döntéseket és cselekszik.
Nem biztos, hogy az igazság nálad van, még ha égi magasságokból is szórod a villámokat, most éppen a két sportoló gyerekre.
Szerintem szeretettel, valódi odafigyeléssel és megértéssel sokkal többre megyünk a gyereknevelésben is, mint büntetésekkel, vasszigorral és lelki fröccsökkel. Nálunk legalábbis bevált! :)))
És hiszem, hogy a morál nem fensőbbségtudat, hanem természetes emberi tulajdonság, amit nem kell szégyellni és nem káros másokkal megosztani. Hiszem, hogy a gyerekek is nyitottak rá.
Nem lelkifröccsre gondolok én sem, hanem mesékre, ahol van tanulság és az élet valós dolgaikra, amit a gyerek megért. Mert vannak körülöttünk részegek, drogosok, bűnözők - és bizony rájuk kell mutatni, hogy hova vezet, ha nincs morális mérce, ami kapaszkodó is egyben.
Persze nem ilyen szavakkal. De hogy ezt egy szülőnek magyarázni kelljen - azt viszont én nem gondoltam volna. :-(
Viszont vagy igaz amit írtál, hogy még soha nem gondolkoztál el ezeken a dolgokon és akkor nincs is mit továbbadnod sem gyereknek, sem unokának. Ha meg nem, akkor csak átvertél, vagy úgy gondoltad, nem tartozik rám, igaz? Mert azért azt feltételezem, hogy elismernéd ha véletlenül nekem lenni igazam, ugye?
Elvek nélkül nem lehet élni sem, és gyereket nevelni sem. A gyakorlati odafigyelés, és a jól kijelölt igazodási pontok nem zárják ki, hanem erősítik egymást.
Addig amíg a pici gyereknek a szülők a minta és őket másolják, a kamasz már "halad a korral", és általában lázad is, a mintát máshol keresi. Ami nem baj, de éppen ezért, ahogy Verum írta, kell, hogy legyen a családban is, társadalomban is egy morális értékrend. (Az a nagy baj, hogy ez a "béka feneke alatt" van.)
Elvek alatt értékrendet is értek. Pl. soha nem azt mondtam a gyereknek, hogy ne lopj, mert ha lebuksz megbüntetnek, mert azt a törvény büntetni, hanem azt, hogy "Mi NEM vesszük el mások tulajdonát, az lopás, MI NEM lopunk. Te sem szeretnéd, ha a tiédet elvennék tőled! "
Nem a büntetést, hanem az elkövetést kell megelőzni.
Láttam este a riportot a tévében ezzel a két fiatallal - nem gyerekek - nekem nem szimpatikus, hogy ők maguk kisebbítik, botlásnak és hibának titulálják a drogozást, és leginkább az bántja őket, hogy kiderült. "Meglepődtek, megdöbbentek, összeomlottak" , és igazából szeretnék elkerülni a büntetést, meg már a szülőktől megkapták a magukét.)
Álságos.
És itt a minta,mert az ország fele látta ezt a riportot. A rossz minta is minta.
(Tudom én, hogy te ezt a két fiatalt véded és félted, de attól tartok, nem ez az utolsó "lebukás" a sportban, precedens lesz ebből az esetből, ezért sem mindegy, hogy mi lesz a következmény. )
Én tutisicher nem mutatnék rá pl. egy szerencsétlen alkoholistára, nem mondanám az éppen velem lévő gyereknek, hogy na, fiam-lányom, ha iszol, te is így jársz. Én azt tanítom meg a gyereknek a gyakorlatban, hiszen gyerek jelenléte nélkül is úgy csinálom, hogyan kell közel kerülni, szóba elegyedni a szerencsétlen emberrel, hogyan kell tényleg odafigyelni rá, hogy elmondhassa, miben szorul segítségre. Kismillió ilyen helyzet volt az életemben, tudom, hogy annak, akinek nagy baja van, még beszélni is nehéz róla.
Szóval a villámlással-mennydörgéssel sem az életben, sem a gyereknevelésben nem megyünk semmire. Ha jó példával járunk elöl, ha a gyerek kérdéseit mindig tisztességesen megválaszoljuk, ha olyan légkört teremtünk, ahol a gyerek bátran kérdez és bármit elmesélhet félelem nélkül, akkor nagy eséllyel empatikus, klassz, az életre felkészített gyerekeket nevelünk. Ha büntetünk, ha dörgünk, nem biztos, hogy boldog és a világra nyitott lesz az a kölyök.
Persze, naná, hogy elismerem, ha neked van igazad, miért is ne?
Engedd meg, hogy eláruljam, feljebb viccöltem. Egy kis humor, érted? Te sem gondolhatod komolyan, hogy nincs semmim, amit továbbadhatnék az utódaimnak. Ha a tisztelt számos utódom ezt hallaná, óriásit röhögnének, az tuti! :)))
Bármihez van közöd, miért ne lenne, tudom én, mit hozok nyilvánosságra. Beszélgetünk, nem?
Az igazságot én is szeretem, csak tudom, nem biztos, hogy a birtokában vagyok. Oda kell figyelni az emberekre, főleg a gyerekekre, mert nekik is ugyanúgy igazuk lehet, mint nekem. Arról nem is beszélve, hogy milliónyi eset van, ahol igazság nincs is. Emberek vannak, akiknek így, vagy úgy - lehetőleg békésen - el kell intézniük a közös dolgaikat, még akkor is, ha senkinek nincs igaza.
Meglehet, sokszor kioktatónak érződhet amit írok, de nem törődöm vele. Még akkor sem, ha azt éreztetem, hogy hiba nem elfogadni a véleményem. Igy akkor szoktam kommunikálni, ha biztos vagyok abban, amit írok. Nincs mindig így, nem vagyok a bölcsek kövének birtokában, de a tévedések kövének sem. Cáfoljanak meg, a sértődöttség, vagy bosszankodás rendszerint hidegen hagy.
Ennyit magamról és a stílusomról.
Úgy vélem, bosszankodásod az oka, hogy a legrosszabbat feltételezed rólam. Én úgy vélem, egy gyerek neveléséhez kell sok pozitívum, pozitív példa, de időnként szükséges a negatívummal, a rosszal, az elítélendővel is szembesíteni, mert az életben ez is megtalálható.
Én bizony bevittem a fiam mikor kicsi volt egy kocsmába, hogy lássa milyen a részeg ember. És nem azzal a szöveggel, hogy nézd, ezek milyen semmi emberek. Hanem azzal, hogy tudod, a felnőttek is van, hogy tévednek. Ezeknek az embereknek bizonyára mindnek vannak gondjaik, kevés a pénzük, vagy a családdal van baj. És rosszul oldják meg ezeket a bajokat, mert a részegség csak ront minden gondon. Mert részeggel fog találkozni és ha megérti, hogy a részegség az alkohol ivásának következménye, akkor sok mindenhez másként áll majd hozzá, főként a gondokhoz. Nálunk bejött.
Persze, ehhez ismerni kell a gyereket, hogy milyen a mentalitása, az érzelemvilága, a gondolkozása.
Ezt pedig sok mesékkel, azok megbeszélsésével és együtt játszással lehet megismerni.
Sokat dolgoztam annak idején és fáradt, ingerlékeny voltam nem egyszer. Volt, hogy igaztalan voltam vele. Akkor megbeszéltük, hogyha mondom, hogy most hagyj, akkor legyen mosoly- és beszédszünet, mert haragos leszek és az egyikünknek sem jó és ráadásul egyikünk sem tehet róla. Viszont utána mindent kibeszélünk szép nyugodtan. Ez is bevált egész kicsi kora óta. Lehet, hogy más gyereknél másként kell, nálunk ez vált be.
Folytatás köv.!
Biztos, hogy minden szülő ad tovább valamit gyerekének, csak az nem mindegy, hogy mit. Én mindig tudtam, hogy mikor mit olvas, milyen filmet néz és kibeszéltük. Hihetetlen, mennyit meg lehet tudni egy gyerek gondolkodásmódjáról ezekből. Ismétlem, kibeszéltük és nem a fejébe tömtem a magam elképzelését! Ő is el merte mondani az ő elképzelését, ugyanakkor nem vette magára kényszerítő erőnek az enyémet, ha másként gondoltunk dolgokat.
Egyébként nem tiszta előttem, hogy mi is bosszant téged. Én örülök, ha másnál találok valamit, ami esetleg jobb, igazabb és készséggel fogadom el. Ha meg nem, akkor elviselem a másfajta véleményt.
Ami meg a stílust illeti - én a közönségeset viselem nehezen és igencsak szűk keretek között. De hát szerencsére nem vagyunk egyformák, mert így kerek és színes a világ. És hiszem, hogy így tanulunk egymástól a legtöbbet.
Nem vagyok híve gyerekek idomításának, sőt.
Nem gondolnám, hogy a részeg ember látványa gyereknek való és bármiféle nevelési célra fel szabadna használni. Te akkor valamiért biztosan fontosnak tartottad, hogy a fiadat minél hamarabb megvédd egy sokkal későbben esedékes veszélytől, az alkoholétól - hogy miért pont akkor volt ez neked olyan fontos, te tudod.
Arra pedig valahogy mindenki rá szokott jönni különösebb extra felvilágosító szeánszok nélkül is, hogy az alkoholtartalmú italok mértéktelen fogyasztása és a részegség között összefüggés van. :)
Nem gondolom, hogy a kocsmában maga az ördög lakik. Én mind a napi napig szívesen megyek különböző kocsmákba, ha vidéken járok, nagyon érdekes beszélgetéseket lehet ott folytatni, a pici, koszlott falusi kocsmák hangulatát pedig kifejezetten szeretem. A ritka, de kellemes alkalmak közé tartozik például valamelyik gyerekemmel beülni egy kocsmába dumálni. Én nagyon nem szeretném, ha akár az én életemben, akár az övékben tilos területek lennének.
Szerencséjükre lebuktak, megúszták a függőséget.
Ennyi éppen elég, a valódi cél el van érve. Nem lett belőlük drogos.
Ne várja senki ettől a két kölöktől, hogy agyonbüntetve bárkinek is a segítségére legyen abban, hogy más kölköket a saját szüleik az ő példájukat felhozva próbáljanak óvni a drogtól. Nem szabad őket eszközként felhasználni.
Minden gyerek tudja ugyanis, hogy ők a kivételek, a többség soha nem bukik le. Drogozni nem azért nem fog egy fiatal, mert egyszer egy szegény sportoló nem vehetett részt a VB-n néhány kokainozás miatt és ez a tévében is benne volt. A nemdrogossá nevelés egészen másként működik.
Engem nem érdekel, mit mondtak a kajakosok a tévében, éppen elég baj, hogy megrángatja őket a bulvár. Másokat meg nem, akikről pedig nyilvánvaló, hogy kemény drogosok. Senki nem tiltja le őket a színpadról, nem dobják ki kiváló állásaikból, sőt, ha éppen polgármester az illető, még újra is választják stb.
Az elveinket, már ha olyanok, hogy "büntessünk keményen" meg "statuáljunk példát", "járassunk Canossát", megsüthetjük, ha nem működnek a gyakorlatban, és a valósággal köszönőviszonyban sincsenek.
No kedves, én itt abbafejeztem.
Nem kívánom, és nem is írtam olyat, hogy "büntessünk keményen", és "statuáljunk példát", csak azt, hogy el kell találni azt a következményt, - mert mindig, mindennek van következménye - ami az ő hasznukra válik. Ha nincs következménye, az árt. Ők nem átlagos fiatalok, ezért ír róluk a sajtó, és ha akarod ha nem, mindenképpen precedens lesz ez az eset. A következmény pedig dicséret nem lehet ebben az esetben :)
(Igen, tudom, ez egy következmények nélküli ország bizonyos embereknek, de nem nekem, és én nem is akarom, hogy az legyen), és ne legyen az azoknak, akikből embert akarunk faragni. Persze, ha csak bábukat, akik majd hozzák az érmeket, mert most ez a realitás, az más! Akkor legyintsünk egyet, mit érdekel az minket, mi lesz belőlük 10-20 év múlva?
Mi nem tudunk velük Canossát járatni, ezt nekik, saját maguknak kell, ez pedig a teljes feldolgozása a történetnek, és nem szerencsés megóvni őket ettől.
Egyébként jóval kisebb lehet a mi nézetkülönbségünk, csak amíg te a teljes szabadságot hangsúlyoztad, és a meggyőzést a nevelésben, - amivel egyetértek - én azt is, hogy a rossz döntések következményeit ne sikáljuk el.. Ne legyintsünk, mert azzal ártunk nekik.
A tiltás is jelen van a nevelésben, - de nem lehet mindent tiltani, és nem lehet semmit se - a féltés és a szeretet mondatja, már egészen pici korban: pl. "ne lépj az útra, ha piros, mert az tilos!" Nagy hülyeség lenne, hagyni szaladgálni az autók között, ugye?
Ha úgy van, ahogy írod, hogy a többi sportolónk is drogozik, akkor ezt a realitást éppen ideje megváltoztatni.
Veled ellentétben én hiszek abban, hogy lehet a társadalmat "nevelni" :)
Nem fogadom el, hogy igazodni kell a többséghez, akár tetszik, akár nem. Igaz, mindig különc voltam, de eszemben sincs igazodni valamihez, amit minden porcikám elutasít.
Egyébként élnék, mint hal a vízben, a fidesz holdudvarában.
Azt kell tudni, hogy egy bizonyos helyzetben, amikor például az a sajnálatos realitás, hogy nagyon sokan drogoznak még a sportolók között is, vajon ér-e valamit, ha két kajakost keményen büntetnek meg érte.
Szerintem semmit.
Megint elfelejtődik, hogy a cél, a két fiatal megmentése a függőségtől már megtörtént. Ezt tutibiztos elintézte a két jól működő, szerető család.
Akkor még mit akarunk?
Azzal senkinek nincs semmi baja, ha bárki más kokainozik?
Éppen ezt a két gyereket pécéztük ki, hogy a társadalmat "neveljük"?
Ugyan már...
A szörnyű magyar droghelyzeten végre komolyan kellene elgondolkodni!
Ez lenne az igazán fontos, nem pedig a két kölök tönkretétele, akik igenis, az általunk is, mindannyiunk által létrehozott idióta társadalomban élnek és csak azt csinálták, amit sokan mások, akik mindenféle következmény nélkül vígan tehetik és még komoly döntési pozíciókban is vannak!
Félreértettél, én nem vagyok a korlátlan szabadság híve, a saját szabadságunk mindig csak addig tarthat, amíg a másokét nem sérti. Ha az ember így él, a gyerekei is elsajátítják automatikusan ezt az alapelvet. Ha az ember maga felelősségteljesen él, a gyerekei is felelősségteljesen gondolkodó, cselekvő emberekké válnak nagy eséllyel.
Fognak természetesen hibákat elkövetni, mint mindannyian, de szülőként az ember természetesen mindig a gyereke mellett áll és támogatja. Támogatja akkor is, ha valamilyen nem helyes döntésének a következményét kell éppen vállalnia.
Vulgo: ha nem tanult a kölök, mert éppen máshoz volt kedve, akkor bizony egyest kap. De ettől még ugyanúgy szeretjük, ugyanúgy etetjük, ugyanúgy beszélgetünk vele, nem alázzuk meg, nem zavarjuk el a háztól. Majd megoldja a saját dolgát, bízunk benne, tudjuk, hogy nem hülye és magától is felismeri, mi minek a következménye. Meghagyjuk neki azt a szabadságot, hogy a saját dolgaiban saját maga dönthessen. Aztán felnő, lesz belőle magasan kvalifikált, a...
Nem olyan bonyolult dolog ez szerintem.
Szerintem semmit."
Sajnos, hogy ezzel a bekezdéssel "agyoncsaptad" az egész neveléssel kapcsolatos írásodat. Pedig azzal teljesen egyet tudok érteni.
Elfogult vagy ebben a kajakos drogos történetben? Úgy tűnik, igen. Pedig csak a büntetés - a "kemény" szót te használtad - érhet valamit, főleg, ha ennyire elterjedt. (Ezt honnan tudod, ők is lebuktak? Vagy csak úgy véled...) Sőt, új szabályok, új szankciók kellenek ennek visszaszorítására, de hát ezt majd remélhetőleg a szakemberek elintézik..
Annak örülök, hogy a nevelési elveink - ahogy sejtettem - egész közel állnak :)))
Logikus, hogy ha a büntetés csak két fiatal kajakost éri el, senki mást, akkor a dolognak az égvilágon semmi értelme, csak magát a két ifjat teheti tönkre, ami pedig soha nem lehet cél.
Igen, elfogult vagyok minden fiatal irányában, ugyanis ők a jövő és nekik mindig sokkal nehezebb, mert ők még nem rendelkeznek azokkal a tapasztalatokkal, amivel pl. én.
Ha az ember széles körű kapcsolatokkal rendelkezik fiatalok körében, jól ismeri például a már kamasz unokák barátait is, akkor sok mindenről tudomást szerez vén csoroszlya létére! :)))
Nem kell aggódni, nem támogatom a drogozást, sőt. Fel vagyok háborodva azon, hogy a jelenségről még őszinte szó sem esik, nemhogy hathatós, valóban működő intézkedések történnének ellene.
Van az ismeretségi körömben olyan család, akik a két kamasz gyerekükkel azért költöztek külföldre, mert a kiváló budapesti középiskolában az osztálytársak teljesen szabadon drogozhatnak, az iskola nem tesz semmit az éppen most magas pozícióban lévő szülők csemetéivel kapcsolatban. Az ismerőseim naná, hogy rettentően féltették a gyerekeiket egy ilyen környezettől és továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy jó oktatást kapjanak anélkül, hogy a kis magyar politika - a hatalmon lévőknek és kölkeiknek bármit szabad következmények nélkül, még a jószándékú pedagógus sem mer a gyerek érdekében szembeszállni velük! - betenné a koszos lábát az életükbe.
Új hozzászólás