Ayres mozgásterápia

A szenzoros integrációs terápia elméletének megalkotója az 1820-ban, Kaliforniában született Dr. Anna Jean Ayres Baker. Az általa kidolgozott módszer a tanulási- és viselkedéses problémákkal küzdő gyermekekkel végzett évtizedes munkája gyümölcse. Érdeklődése fokozatosan fordult azon gyerekek felé, akik észlelési-, tanulási-, vagy magatartási problémáit nem lehetett egy konkrét okra visszavezetni. Ayres abból a feltételezésből indult ki, hogy a problémák gyökere ezen gyerekeknél az érzékszervi ingerek és a mozgásos válaszok tervezésének és megszervezésének nehezítettsége. Terápiája komplex, pszichoterápiás beállítottságú, amely úgy segíti elő az egész személyiség fejlődését, hogy mellőzi egy-egy mozgásforma gyakoroltatását, helyette inkább változatos és új mozgásos élményeket adva segíti elő az idegrendszer fejlődését. Az Ayres-terápiák mozgásra ösztönző, változatos eszközökkel felszerelt teremben zajlanak egyénileg vagy kis csoportos formában. A foglalkozások hatására a gyerekek egyre bátrabbá, kezdeményezőbbé válnak és egyre nehezebb mozgásformák kipróbálására is képessé válnak. Az új mozgásélmények szinte kikényszerítik az idegrendszer érését, a mozgás- és érzékelési rendszer fejlesztése így együtt, egy időben valósul meg. A terápia ajánlott, ha a gyermek: - a születése előtt, alatt vagy utána történt komplikációk miatt idegrendszeri sérülés lehetősége merül fel - mozgásfejlődés egyes lépései kimaradtak vagy jelentősen megkésve alakultak ki - beszédfejlődési nehézségei vannak (nem beszél, dadog, hadar, későn kezdett beszélni) - lemaradást mutat kortársaihoz képest (pl. szobatisztaság 3 éves korra nem alakul ki) - domináns kéz még nem alakult ki stabilan, jobb és bal oldalt összekeveri - figyelmét nehezen összpontosítja