Miért nem akar feleségül venni?

Kislányként arról ábrándoztam, hogy gyönyörű férjem lesz, aki olyan, akár egy herceg, és halálosan szerelmes belém. Most, negyven évesen arról ábrándozom, hogy a barátom végre feleségül vesz, nem gyönyörű, nem csinos, nem gazdag, de az enyém, és én szeretem. De valamiért nem akar elvenni. Sosem voltam egyedül, mindig volt barátom, de míg a legtöbb ismerősömet elvette a párja, addig velem mindenki csak összebútorozni akart, házasságot nem emlegettek. Igaz, én nem vagyok erőszakos típus, ráadásul mindig minden párommal vigyáztam arra, hogy ne érezze magát bezárva a kapcsolatunkba, engem nem kellett sose megvásárolni, nem kellett drága ajándékokkal elhalmozni, hát nem is tették. Figyeltem azokat a barátnőimet, akik kevésbé mutatósak, mint én, őket a férfiak ajándékokkal kényeztették, volt olyan pasi, aki hűtőt vett, a másik aranyszettet, én még egy vacak csokor virágot se kaptam soha, ha nem volt épp születésnapom.