Nem a hang a legfontosabb az X-Faktorban

Sokan morgolódnak, mert úgy vélik, hogy a kedvenc énekesük, a rokonszenves fiú vagy a csinos tinilány helyett egy hamisan éneklő senkiházi került be a show-ba, így jutva pár héten belül országos ismertséghez. A felháborodott leveleket író nézők elfelejtik, hogy egyfelől az éneklés megítélése erősen szubjektív, a hang mellett számos más tényező (színpadi mozgás, eladhatóság, háttértörténet) is fontos, és valójában nem is tehetségkutatót, hanem szisztematikusan felépített, kellően hatásvadász, szándékosan erős érzelmeket kiváltó valóságshow-t néznek. "Ez már tényleg csak hatásvadász műsor, ami a nézettségről és nem a tehetségről szól. Mit keres benn Csobot Adél? A hangszínt sem találta el. Milyen szakmai indokok alapján válogatták be?" - morog az [origo] egyik olvasója, egy másik pedig úgy gondolja, látja, mi megy a háttérben: "Ennek, mint minden más műsornak is rendezője van, tehát aki nézni akarja, fogadja el, hogy az itt történtek kilencvenkilenc százaléka rendezői utasításra...