Egyre többen keresik a boldogulást, vagy egyenesen a boldogságot külföldön. A 90-es évek eleje óta a több pénz, a jobb körülmények, a nyelvtanulás lehetőségének varázsa a mai napig nemhogy csökkent volna, de még nőtt is. Aki beszéli a nyelvet, ráadásul olyan szakmája van, ami külföldön is keresett, az nagyon könnyedén talál magának munkát. A nyelvtudás és szaktudás hiánya persze gátolja a boldogulást, de még így is sokan találnak olyan állást maguknak, ami esetleg nem álmaik munkája, mégis sokkal jobban élnek belőle kint, mint itthon egy komolyabb pozíciót betöltve.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
18 hozzászólásarrow_drop_down_circle
A lányom LIndauban dolgozott 4 hónapot egy panzióban, napi 12 órát, konyhában, mosókonyhában, de amikor hazajött, vett magának egy kis autót, és mindent, ami a tanulmányaihoz kellett.:))
én hozok otthonról mindent amit itt nem kapok. ( szalonna, kolbász , őrölt paprika stb.) és megteremtem magamnak a kis " hazai ízeket. "
Sajnos nekem már nincs anyukám hogy mondja.- Egyél még kisfiam. ( de míg volt akkor sem mondta) sajnos.
Igaz rendszeresen jár "haza", és mégis egyre jobban küzd az ottani léttel, egyszerűen csak az van, hogy nem oda született. Már lassan több mint 10 éve van ott. Az életminősége itt sem volt rossz, sőt a hazai viszonyok között nagyon jól volt eleresztve., és ott is jól él.
Csak egyszerűen nem tudja megszokni a helyet, - s már a család, gyerek is odaköti - holott - ahogy mondani szokták - a világ szerencsésebb részén él, állandó indentitás/pszichés problémával, ami testi gondokkal párosul már.
Új hozzászólás