Sosem fogom elfelejteni, azokat az éveket, amikor kezdő pedagógus koromban szélmalomharcot vívtunk a tetvekkel. Az iskola, ahol elkezdtem tanítani, városi iskola volt, de vidékről bejáró gyerekeket is fogadott. Az iskolának volt gyermekfelügyelelője, akinek a feladatkörébe tartozott a gyerekek fejének rendszeres ellenőrzése (miután sok fertőzést találtunk). Sajnos igen gyakran találkoztunk ezzel az undorító hajas élősködővel.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
12 hozzászólásarrow_drop_down_circle
"Semmi nem változott?" Nem, és nem is fog addig, amíg ezek az emberek a kisujjukat sem mozdítják az emberi körülmények közt élhető élet iránti igényért! Igen, mert még az igény is hiányzik belőlük, és ezt nem lehet a szegénységre ráfogni! Régen is szegények voltak az emberek, rettenetesen szegények, de akkor még létezett az a fogalom, hogy tisztes szegénység. A házat kimeszelni, a padlót ledöngölni, a ház környékét, udvart, kertet rendben tartani majdnem ingyen is lehetett, nem csak egész nap ülni, és várni a sült galambot, közben meg szaporodni a vakvilágba, és felszámolás helyett terjeszteni a nyomort. Az abból való kitöréshez akarat kell, akaratot meg nem lehet adni, mert: senkit sem lehet akarata ellenére üdvözíteni.
Petróleum volt az ami elvitte egy kezeléssel.
Nyár volt, kint kellett aludnom, de soha többet nem volt tetű rajtam,
mármint olyan apró.
Új hozzászólás