Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Masszaraks, a kifordított világ

Pár évvel ezelőtt, 2010-ben olvastam a Lakott szigetet, a Sztrugackij-fivérek számomra egyik legerőteljesebb vízióját egy afféle poszt-apokaliptikus világról. Azóta sem hagynak nyugodni azok az érzések és gondolatok, amiket ébresztett bennem, s melyeket most megosztanék veled, kedves Olvasó. Képzeld el, hogy önként és lelkesen nyomod fel a szomszédaidat a hatóságoknál. Annyira igyekszel, nehogy útban légy, hogy jóformán beleolvadsz a falba, s csupán vádló ujjad látszik ki belőle, ahogy egy ajtóra mutatsz. Boldog és elégedett vagy, hogy újra hazád és néped szolgáltad, szinte önkívületben dalolod nemzeted himnuszát, szemed könnybe lábad, majd szétvet a büszkeség. Újra és újra megteszed, akkor is, ha a saját testvéred, feleséged, barátod lakik az ajtó mögött. Lelkifurdalás nélkül megteszed. Kérni se kell, hisz tisztában vagy a kötelességeddel. Jó ember, jeles polgár vagy. Tanultál történelmet, hideglelősen húzod össze magad, eme feltételezésre ugye? Most azt mondod, hogy...