Úgy csókoltuk egymást, mintha bármelyik perc a világ végét jelentené, és nekünk ki kell használnunk minden pillanatot. Ettől kezdve késő este, vagy éjjel, előadás után találkoztunk. Titokban. Óbudára, a Hűvösvölgybe vitt az autóján. Nős volt, én pedig az egykori tanítványa, kollégája.
Forrás:
Kiskegyed
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
7 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Olyan,mint a főző és szakács műsorok!Minden botkezű,botlábú vagy főz,vagy zabál,mert előtte pár ember az tollasodott meg!
Az ilyenen azért könnyeket kár hullajtani, A túl érzelgős történetek ha mással történnek akkor az olyan" nyálas" ha velünk akkor az szép.
Új hozzászólás