Hogyan érthetitek meg egymást, ha a párod vallásos, rendszeresen jár istentiszteletre, szertartásokra, imádkozik, téged pedig kiráz a hideg a templomoktól? Esetleg mindketten hisztek, de másban, más a vallásotok... Hogyan lehet mégis megtalálni a középutat a különböző vélemények között, hogy ne sérüljön a párkapcsolat?Valószínűsítsük azt, hogy amikor beleszerettél, nem gondoltál arra, hogy a spirituális különbségek probémát jelenthetnek a kapcsolatotokban, mert úgy hitted, hogy a szerelem mindent legyőz.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Nőkorszak
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
17 hozzászólásarrow_drop_down_circle
De a szentbeszéd miatt nem mennék, inkább magamban mormogok.
Lehetnek ugyanazok az emberi értékek fontosak, és az érdeklődés is lehet azonos.
Ha szeretik egymást, akkor az ateista, néha, pl. karácsonykor elkísérheti misére a párját, a másik meg nem kéri, hogy menjen el vele, ha nem akar.
Egy-két gesztus és minden rendben. Az egészséges hittel nincsen semmi baj. A fanatizmus az más dolog.
Ami problémás lehet, az a Jehova tanúja, -nagyon durva- meg a szekták, és a keleti vallások, ezek nem illeszkednek a mi szokásainkba. Más életstílust követelnek,
Egyszer volt -van is- egy ismerősöm, aki egyszer csak úgy döntött, hogy felveszi az iszlám vallást. Addig nem is volt vallásos, de mint mondta, rájött, hogy Ő oda tartozik. Pl. amikor nálunk volt, társaságban, -nem tudom már hány órakor- mondta, hogy ő most imádkozik. Leült a szőnyegre, Kelet felé, stb.
A fejére is mindig kendőt kötött, meg úgy is járt, hogy ne lássák a haját... ez már nehezebb eset.
De a katolikus reggeli, esti imát még most is el tudom mondani , a gyerekkori "tanítás" okából. De sosem éreztem magaménak , annak meg hogy csak elmondjak valamit nem sok értelme van.
Amúgy is református vagyok , ez egyik mamám volt katolikus.
Új hozzászólás