Arany iránytű: újra nézve

Majdnem egy évtizede, az akkortájt felfutó fantasy-hullám meglovaglásaként mozikba került az „Arany iránytű” című film. Néhányak szerint a műfaj középszerű alkotása, míg másoknak a könyv elolvasásához is kedvet csinált. Ez annyira ízlés kérdése, hogy beleszólni alighanem a botorságok egyike lenne. Szerintem olyan film, amit pár évente talán érdemes megnézni, de nem erőltetném senkire. Az biztos, hogy az alternatív világok ötletét nem ez a film dobta be a köztudatba, és még az esetleges információ-átszivárgások teóriáját sem. Legfeljebb annyiban más a hasonló ötletektől az, ami ebben a filmben megjelenik, hogy itt a „por” az, ami ezt hordozza. A por, ami a film magyar szövegében „daimón” névre keresztelt, a lelket hordozó és állat képében megjelenő lényeken át jut az emberekbe. S ezeknek a daimón-oknak az ötlete kétségtelenül szimpatikussá teheti a filmet, illetve az annak alapjául szolgáló könyvtrilógiát Philip Pullman tollából. Például az állatbarátoknak is. Mert aligha...