Minden zöldövezetben élő magyar ember életében eljön a pillanat, amikor kinéz az ablakán, és azt gondolja: csinos az én kertem, akárki meglássa. Sűrű a gyepem, szép szögletes a sövényem, illatos a tujám, hű forró vizes olajoshordómon pedig csak úgy csillog-villog a vadonatúj réteg kátrány, de... De valami mégsem stimmel. Valami mégis hiányzik.
Forrás:
Népszabadság Online
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás