Polanski videókat nézett cellájában, konditerembe járt, és ha már ez sem kötötte le a figyelmét, elővette mindig nála lévő zsebsakkját, és azon tologatta a bábukat

Ha megérkezett már a svájci igazságügyi hatóságokhoz az óvadék összege, ma már elektronikus karpereccel csuklóján bolyong hegyi villájának szobáiban Roman Polanski. Boldogan és fölszabadultan övéi körében, végre viszonylag szabadon. Szigorú házi őrizetben van ugyan, de ez még mindig sokkal jobb, mint az a két hónap volt, amelyet zürichi börtöncellájában volt kénytelen tölteni. Bár valójában az sem volt igazán a pokol. Aki beszélőn meglátogatta, azt hihette, munka közben látja őt. Ha szólították, megszokottan kopottas gúnyájában ment az érkező elé, nyaka körül elnyűtt sáljával. „Sajátos – mondta egyik vizitálója –, mindenütt a kamerát kerestem. Mintha csak elrabolták volna, az egésznek olyan forgatási díszlet kinézete volt.”