Az MSZP későbbi elnökének utasítására fizettek egy alvilági figurának

Egészen elképesztő történetet hozott napvilágra Facebook-oldalán az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.

A krimiszerű történetből kiderül: 1985-ben egy, a magyar állampárt által hírszerzőként foglalkoztatott bűnözőnek a későbbi szocialista pártelnök és külügyminiszter, Kovács László – aki akkor az MSZMP Külügyi Osztályának vezetője volt – utasítására fizettek vissza majdnem 20 ezer nyugatnémet márkát, amit korábban elkoboztak tőle a Ferihegyi repülőtéren. – szúrta ki a Blikk.

Íme a sztori:

„1985. május 6-án a Ferihegyi repülőtéren a vámőrség szervei egy kiutazni készülő férfitől 19.720 nyugatnémet márkát elkoboztak, mivel annak eredetéről nem tudott elszámolni. Jegyzőkönyvet vettek fel, de az elkobzott összegről elismervényt nem adtak, sietve kellett távoznia, még a kabátja is ott maradt – számolt be otthon – Belgiumban – a feleségének. Az asszony felháborodott, és levelet írt Kádár Jánosnak, a pénzt visszakövetelve."

Ezt követően Kovács László, az MSZMP Külügyi Osztályának vezetője, utasította a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályát, hogy értesítsék a Belgiumban élő családot, hogy az elkobzott összeget hiánytalanul visszaadják.

(Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI)

És így is történt. A férfi 1986. február 21-én visszarepült Magyarországra, a Ferihegyi repülőtér egy irodájában visszaadták neki a 19.720 nyugatnémet márkát, valamint a májusi nagy sietségben ottfelejtett irhakabátját is. Ez után a férfi a következő járattal visszarepült Brüsszelbe. Hihetetlen történet? Lehet hogy hihetetlen, de igaz.

Kocsis Kálmán, a BM III/I-3. Osztály vezetője ugyan azt javasolta, hogy tagadják le, hogy elkobozták a pénzt, de magasabb szinten más döntés született.

Az ügy magyarázata: a magyar állampolgárságú, de házassága révén Belgiumban élő férfi korábban a hírszerzés ügynöke volt (Videos néven). A pénznek azonban nem volt köze az ügynöki tevékenységéhez, egy illegálisan Magyarországra behozott, és itt hamis papírokkal eladott használt Ford autó ellenértéke volt – állította a férfi. Az ügynök ugyanis mind a beszervezését megelőzően, mind a foglalkoztatása alatt is csempészéssel is foglalkozott, jelentős magyar és belga alvilági kapcsolatokkal is rendelkezett, ezért is került a hírszerzés látókörébe. A NATO-ról kellett volna jelentenie, illetve apósa révén, aki a NATO egyik tudományos intézményében dolgozott, hírszerzési információkat szereznie.

Az ügy (és az ügynök) már kezdetektől zűrös volt, az alvilági kapcsolatok miatt még a belga rendőrség is látókörbe került, a hírszerzés érdemi információkat nem kapott, csak a munka volt vele, és ekkor következett a kínos végkifejlet, a lebukás a pénzzel a határon. A hírszerzés nem kívánta tovább fedezni az ügynökét, de bírósági eljárást sem akartak indítani ellene, mert nem akarták, hogy eljárjon szája a hozzájuk fűződő kapcsolatáról.

Ezért aztán úgy döntöttek, hogy kizárják a hálózatból, a pénzét elteszik, a férfit pedig kiutasítják és kitiltják az országból. Csak azzal nem számoltak, hogy a volt ügynök és a felesége nem nyugodott bele a pénzük elvesztésébe.

A férfi először a brüsszeli magyar nagykövetségen keresztül üzent haza, hogy ha nem kapja vissza a pénzét – és még jelentős összegű hallgatási pénzt is kért –, akkor kitálal a nyugati sajtónak, de erre itthonról nem reagáltak. Ezt követően írt a feleség Kádárnak levelet, amelynek hatására aztán bekövetkezett a csodás végkifejlet. Ez a történet, egyike azon kevés történetnek, amely az 1980-as évek beli nyugat-európai hírszerzési dokumentációból a Történeti Levéltárban megismerhető. Az ügyről részletesen, iratokat is közölve ír a Történeti Levéltár történésze, Soós Mihály, A magyar polgári hírszerzés NATO elleni tevékenysége az 1980-as években című tanulmányában” – írja a közösségi portálon a történeti levéltár.