Victor Ponta szerint kormánya nem tűrheti a végtelenségig Magyarország bukaresti nagykövetének és más, Romániába látogató magyar hivatalosságoknak a "kisiklásait".
A román miniszterelnök az interneten közzétett kedd délutáni bejegyzésben kommentálta a hétfőn fellángolt román-magyar diplomáciai vitát.
"Nem akarok a budapesti provokációk csapdájába esni, de a román kormány nem tolerálhatja a végtelenségig Magyarország bukaresti nagykövetnek és más, Romániába látogató magyar hivatalosságoknak a kisiklásait" – közölte a miniszterelnök. Hozzátette, a román külügyminisztérium hétfői álláspontja rendkívül kiegyensúlyozott volt, és megfelelt az európai normáknak és gyakorlatnak.
"Tisztelem Magyarországot és a magyar népet, de nem kell jóváhagyást kapnom Budapestről ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak az országomat érintő kérdésekről" – fogalmazott Victor Ponta. Hozzátette: a román politika más szereplőitől eltérően őt nem kényszerítik az Európai Néppárt (EPP) vezetői arra, hogy "behunyja a szemét", és "alázatosan lenyelje" a diplomáciai szabályok és a két ország közötti tisztelet talajáról elrugaszkodott kijelentéseket.
Közben a román külügyminisztérium az Agerpres hírügynökség megkeresésére tagadta kedden, hogy a budapesti Külügyminisztériumba kérették volna Victor Miculát Románia budapesti nagykövetét. "Pontosítjuk, hogy a magyar Külügyminisztériumban ma, augusztus 11-én sorra került meghallgatás, amelyen Victor Micula nagykövetet Magyar Levente államtitkár fogadta, a román fél tegnap, augusztus 10-én közvetített kérésére történt, és nem a magyar Külügyminisztérium általi bekéretésre. A román nagykövetség kérésére a magyar külügyminisztérium ma, augusztus 11-én válaszolt, ugyanarra a napra tűzve ki a meghallgatás időpontját" – idézte a román külügyminisztériumot az Agerpres hírügynökség.
A román külügyi tárca szerint a budapesti nagykövet ugyanazokat az üzeneteket továbbította, amelyeket hétfőn Bukarestben is közöltek a magyar nagykövetség képviselőjével.
Románia és Magyarország között hétfőn robbant ki diplomáciai vita, azt követően, hogy Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete egy, a Romania Libera napilapnak adott interjúban többek között arról beszélt, hogy a kétoldalú kapcsolatok alakulása az infrastrukturális együttműködésektől is függ, de ezen a téren nem létezik "elegendő jóindulat" a román fél részéről. Példaként említette, hogy a Szeged-Arad gázvezetéken még mindig csak Magyarország felől lehet gázt szállítani Románia felé, és hogy a határon áthaladó tíz út összekapcsolása Románia miatt késik.
Az interjú kapcsán hétfőn bekérették a román Külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetségének a képviselőjét, Victor Ponta miniszterelnök pedig egy hétfő esti élő televíziós adásban kijelentette, hogy a magyar kormány provokálja Romániát.
Kedden a magyar Külügyminisztérium azt közölte, hogy bekérették Románia budapesti nagykövetét, és közölték vele, hogy a Magyarországgal szembeni "román kormányzati kirohanások" már komolyan hátráltatják a magyar-román kétoldalú kapcsolatok és a jószomszédi viszony fejlesztését.
34 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Egyébként felmenőim egyike - miután az első vh legelején az apjából hősi halott lett - "mindössze" az alábbiakat élte át (és túl, szerencsére): 1918-ban bejöttek a románok, a 22-es "földreformmal" megfosztották minden megélhetésétől, 41-ben jöttek a magyarok, elvitték munkaszolgálatra, mert volt egy zsidó nagyanyja, onnan 45-ben rühösen, tetvesen, 35 kilósan, de élve hazaért, két hónap múlva vitték az oroszok, mert volt egy szász nagyapja, onnan 48 elején keveredett haza, ugyanazon év nyarán a románok elvitték kényszermunkára a Duna-kanálishoz, ahonnan 1955-ben sikerült hazamennie. Ami az anyagiakat illeti: 22-ben a földet vitte az új román állam, 41-45-ben a magyarok rekviráltak, 45-46-ban az oroszok (tatárok voltak zömmel, akik arrafelé jártak) zabráltak (tudod te, milyen az, amikor a kínkeservvel összegyűjtött könyvtáradat behajigálják a búboskemencébe, meggyújtják, majd élve behajtják a maradék szárnyasjószágot a tűzbe - aztán megeszik a "sültet"?), a maradék maradékát a románok államosították, a családot kitelepítették, a családfőt kényszermunkára vitték. Felmenőm sorsa egyáltalán nem volt egyedi, de mindezért a ma élőkre haragudni nagyon nagy oktalanság lenne.
Asszimiláció: csak azt lehet beolvasztani, aki maga is hasonulni akar - gyávaságból, anyagi előnyök reményében, mindegy is, miért.
Holokauszt: tőlem nem olvashattál semmit ezzel kapcsolatban. Mint részben érintett, aki nem hajlandó a kortársait hibáztatni azért, amit a felmenők elkövettek, inkább hallgatok.
A baltás gyilkos története más megítélés alá esik, az még nem történelem.
Szeretni - nos, én sem szeretem őket. De nem is gyűlölöm, és nem is nézem le őket. Továbbá mindenképpen elismerésre méltó, amit az utóbbi 6-10 évben tettek, ill. elértek. Mi nem leszünk többek attól, hogy becsméreljük a szomszédot.
Szerintem itt akár be is fejezhetjük. Semmiről sem akarlak meggyőzni, csupán fel szerettem volna hívni a figyelmet arra, hogy a "nem szeretem" népséggel is egymásra vagyunk utalva, ha már a történelem egymás mellé hajigált bennünket. Köszönöm a beszélgetést :)
Új hozzászólás