Victor Ponta szerint kormánya nem tűrheti a végtelenségig Magyarország bukaresti nagykövetének és más, Romániába látogató magyar hivatalosságoknak a "kisiklásait".
A román miniszterelnök az interneten közzétett kedd délutáni bejegyzésben kommentálta a hétfőn fellángolt román-magyar diplomáciai vitát.
"Nem akarok a budapesti provokációk csapdájába esni, de a román kormány nem tolerálhatja a végtelenségig Magyarország bukaresti nagykövetnek és más, Romániába látogató magyar hivatalosságoknak a kisiklásait" – közölte a miniszterelnök. Hozzátette, a román külügyminisztérium hétfői álláspontja rendkívül kiegyensúlyozott volt, és megfelelt az európai normáknak és gyakorlatnak.
"Tisztelem Magyarországot és a magyar népet, de nem kell jóváhagyást kapnom Budapestről ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak az országomat érintő kérdésekről" – fogalmazott Victor Ponta. Hozzátette: a román politika más szereplőitől eltérően őt nem kényszerítik az Európai Néppárt (EPP) vezetői arra, hogy "behunyja a szemét", és "alázatosan lenyelje" a diplomáciai szabályok és a két ország közötti tisztelet talajáról elrugaszkodott kijelentéseket.
Közben a román külügyminisztérium az Agerpres hírügynökség megkeresésére tagadta kedden, hogy a budapesti Külügyminisztériumba kérették volna Victor Miculát Románia budapesti nagykövetét. "Pontosítjuk, hogy a magyar Külügyminisztériumban ma, augusztus 11-én sorra került meghallgatás, amelyen Victor Micula nagykövetet Magyar Levente államtitkár fogadta, a román fél tegnap, augusztus 10-én közvetített kérésére történt, és nem a magyar Külügyminisztérium általi bekéretésre. A román nagykövetség kérésére a magyar külügyminisztérium ma, augusztus 11-én válaszolt, ugyanarra a napra tűzve ki a meghallgatás időpontját" – idézte a román külügyminisztériumot az Agerpres hírügynökség.
A román külügyi tárca szerint a budapesti nagykövet ugyanazokat az üzeneteket továbbította, amelyeket hétfőn Bukarestben is közöltek a magyar nagykövetség képviselőjével.
Románia és Magyarország között hétfőn robbant ki diplomáciai vita, azt követően, hogy Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete egy, a Romania Libera napilapnak adott interjúban többek között arról beszélt, hogy a kétoldalú kapcsolatok alakulása az infrastrukturális együttműködésektől is függ, de ezen a téren nem létezik "elegendő jóindulat" a román fél részéről. Példaként említette, hogy a Szeged-Arad gázvezetéken még mindig csak Magyarország felől lehet gázt szállítani Románia felé, és hogy a határon áthaladó tíz út összekapcsolása Románia miatt késik.
Az interjú kapcsán hétfőn bekérették a román Külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetségének a képviselőjét, Victor Ponta miniszterelnök pedig egy hétfő esti élő televíziós adásban kijelentette, hogy a magyar kormány provokálja Romániát.
Kedden a magyar Külügyminisztérium azt közölte, hogy bekérették Románia budapesti nagykövetét, és közölték vele, hogy a Magyarországgal szembeni "román kormányzati kirohanások" már komolyan hátráltatják a magyar-román kétoldalú kapcsolatok és a jószomszédi viszony fejlesztését.
34 hozzászólásarrow_drop_down_circle
minden el fog dőlni :-(
www.youtube.com/watch?v=iV1nt4hu_B4
Kiszülés: a XX. század elején Kalotaszegen már "egykézés" volt, jó száz év alatt a színmagyar tájegység magyar lakossága kevesebb, mint a felére zsugorodott. Ugyanezen idő alatt a románok és a cigányok családonként 8-10 gyereket prezentáltak. Az egészségügy fejlődésének köszönhetően mind fel is nőtt, és vitte a mintát tovább. Ezért néz ki most Bánffyhunyad úgy, ahogy...
Házsongárd: persze, a románok sem halhatatlanok, az együttélés következménye az együtt-öröklét is.
Nem kellene túl sok érzelmet vinni a szomszédpolitikába - annál is inkább, mert minél jobban "ápoljuk a határontúliak magyarságtudatát", annál jobban kiszúrunk a ht magyarokkal.
Ne menjünk a korondiak közelébe, mert akkor vásárolnunk kell ! mondta a sofőr. Gyalázatos - mondom én. Szemét és elhanyagoltság a Vajda Hunyad vára környezetében? Ki szemetel ott rendszeresen?
A román cigányok népszaporulata és a magyarjaink " egykézése " Itthon talán másként lenne?Nekem nagyon nem tetszik hogy egy olyan skanzennek tekintjük Erdélyt , ahol kiordíthatjuk a magyarságunkat, műdalaink listájából a pálinka és a bor jótékony hatása eredményeképpen.
Nekem egy méltósággal, ott élt neves és híres magyarjaink iránti tisztelettel, a történelem eseményei ismeretében, gyermekeink őszinte és a leghitelesebb módon történő tájékoztatásával, a korabeli és a mai erdélyi kultúra iránti elismerésével és együttérzéssel együtt járó rendszeres kirándulások jutnak eszembe. Félő hogy a tanítás és nevelés Erdély vonatkozásában is, ahogy a Felvidék, Újvidék vonatkozásában is a lelkekben ott rejtőző revans szellemtől átitatódott gondolatiságú.
Ez nem jó sem nekünk, sem a románoknak. Egymásra dobált kígyó és béka pedig kifejezetten ártalmas. Ezt a hitványosi színházat is haza kell hozni, áttenni Miskolcra, Ózdra, Békésbe, vagy Hajdú - Bihar megyébe, mondjuk a Hortobágyra és mondjuk Sellyére az Ormánságba és ott aztán lehet fantáziálni az illiberális államról.
Vajon mit szólna a magyar politika ahhoz, ha Debrecenben, vagy Gyulán rendezne a román politika nyári tábort ahol a magyarországi románság hasonló hangot ütne meg?
A hagyományosan rossz szomszédi viszonyt miért kell állandóan tovább rontani?
A mai politikai kurzus ezt már úgy megrontotta, hogy jobban már nem is lehet...
Van még valami amit nem basztatok szét?
Köszönöm hogy bekapcsolódtál ebbe a vitába. Tisztelettel !
Az a helyzet, hogy a felmenőimnek és nekem magamnak is sokszor keményen ártott a román hatalom - ámde a hatalom időnként embertelen képviselője nem keverendő össze a román kisemberrel, akivel ugyanúgy kibabrált a hatalom.
Másrészt az a meglátásom, hogy a románok lendületesen és eltökélten fel akarják hozni az országukat a ceausescui mélységekből. Mást ne mondjak, ha valaki követte a tavalyi elnökválasztás eseményeit, láthatta: a külföldön dolgozó kb. 4 millió román többsége kiharcolta magának, hogy valóban szavazhasson. Az eredmény sem akármi: szász elnöke van a nacionalistának elkönyvelt Romániának. Apropó, külföldön dolgozók: a románok 92%-a vissza akar menni (sokan meg is tették - az akár egy külön posztot is megérdemelne), a nyugaton dolgozó magyarok 5%-a gondolja, h majd talán hazajön.
Egyébként felmenőim egyike - miután az első vh legelején az apjából hősi halott lett - "mindössze" az alábbiakat élte át (és túl, szerencsére): 1918-ban bejöttek a románok, a 22-es "földreformmal" megfosztották minden megélhetésétől, 41-ben jöttek a magyarok, elvitték munkaszolgálatra, mert volt egy zsidó nagyanyja, onnan 45-ben rühösen, tetvesen, 35 kilósan, de élve hazaért, két hónap múlva vitték az oroszok, mert volt egy szász nagyapja, onnan 48 elején keveredett haza, ugyanazon év nyarán a románok elvitték kényszermunkára a Duna-kanálishoz, ahonnan 1955-ben sikerült hazamennie. Ami az anyagiakat illeti: 22-ben a földet vitte az új román állam, 41-45-ben a magyarok rekviráltak, 45-46-ban az oroszok (tatárok voltak zömmel, akik arrafelé jártak) zabráltak (tudod te, milyen az, amikor a kínkeservvel összegyűjtött könyvtáradat behajigálják a búboskemencébe, meggyújtják, majd élve behajtják a maradék szárnyasjószágot a tűzbe - aztán megeszik a "sültet"?), a maradék maradékát a románok államosították, a családot kitelepítették, a családfőt kényszermunkára vitték. Felmenőm sorsa egyáltalán nem volt egyedi, de mindezért a ma élőkre haragudni nagyon nagy oktalanság lenne.
Asszimiláció: csak azt lehet beolvasztani, aki maga is hasonulni akar - gyávaságból, anyagi előnyök reményében, mindegy is, miért.
Holokauszt: tőlem nem olvashattál semmit ezzel kapcsolatban. Mint részben érintett, aki nem hajlandó a kortársait hibáztatni azért, amit a felmenők elkövettek, inkább hallgatok.
A baltás gyilkos története más megítélés alá esik, az még nem történelem.
Szeretni - nos, én sem szeretem őket. De nem is gyűlölöm, és nem is nézem le őket. Továbbá mindenképpen elismerésre méltó, amit az utóbbi 6-10 évben tettek, ill. elértek. Mi nem leszünk többek attól, hogy becsméreljük a szomszédot.
Szerintem itt akár be is fejezhetjük. Semmiről sem akarlak meggyőzni, csupán fel szerettem volna hívni a figyelmet arra, hogy a "nem szeretem" népséggel is egymásra vagyunk utalva, ha már a történelem egymás mellé hajigált bennünket. Köszönöm a beszélgetést :)
Új hozzászólás