"Nemcsak a Nyugat, de már Putyin sem bízik Orbán Viktorban"

Orbán egyébként furcsa diplomáciát űz a volt külügyminiszter szerint, mert nem államokkal épít kapcsolatokat, hanem politikai pártokkal, sőt, személyekkel.

Balázs Péter volt külügyminiszterrel, a CEU emeritus professzorával Orbán Viktor magyar miniszterelnök konfliktusos külpolitikájáról beszélgetett az Euronews.hu munkatárasa.

Elfogadott-e a diplomácia területén két demokratikus állam között az, ami Jaír Bolsonaro volt brazil elnök esetében történt, hogy egy követség a hivatalos állam által bűnügyben terhelt személynek menedéket ad?

Diplomáciai képviseletre bárki bekopogtathat, döntési helyzetben a képviselet van. Bolsonaróval kapcsolatban sokan emlékeztettek arra, hogy például Mindszenty József hercegprímás évekig élt itt a Szabadság téren, az amerikai nagykövetség épületében. Sok más példa is van, a német egyesülés előtt például a prágai német nagykövetség kerítésén bemásztak NDK-turisták, és letáboroztak a kertben. Ilyenkor a képviselet van döntési helyzetben, hogy befogadja-e, aki bemegy. Egy ilyen exponált személyiség fogadásához, mint amilyen a volt brazil elnök, nyilvánvalóan a magyar miniszterelnök hozzájárulása kellett. Azt tudjuk, hogy Orbán Viktor szoros baráti viszonyban van Bolsonaróval, és nyilván ezért segített neki. Egy-két éjszakát töltött a magyar nagykövetségen. Ez nem ütközik szabályokba, de politikai következményei vannak. Tehát Orbán Viktornak tudnia kellett, hogy ha ő Bolsonarót befogadja, akkor ettől Lula elnökkel nem fognak javulni a kapcsolatai.

Balázs Péter volt külügyminiszter Fotó: Youtube

Orbán egyébként furcsa diplomáciát űz, mert nem államokkal épít kapcsolatokat, hanem politikai pártokkal, sőt, személyekkel. Elment Trump kaliforniai nyaralójába anélkül, hogy beköszönt volna Washingtonban a Fehér Házba, ezzel tudatosan megsértette Biden elnököt és az egész adminisztrációját. Nos, valami hasonló történt Brazíliában. A diplomácia államok közötti kapcsolatokat kell, hogy ápoljon, tiszteletben tartva, hogy hol ki kormányoz éppen. Persze, lehet az aktuális ellenzékkel is kapcsolatot tartani, de ezt úgy szoktuk csinálni, hogy először az ember a kormánnyal tárgyal, és az ő tudtukkal leül az ellenzékkel is.

A magyar külpolitika jelenleg kimondottan külkereskedelmi fókuszú, minden ország igyekszik előmozdítani a saját kereskedelmi érdekeit. Mi a különbség a magyar megközelítés és a nyugat-európai sztenderd között ilyen szempontból?

Az csak a látszat, hogy a magyar külpolitika külkereskedelmi fókuszú. 2014-ben, a választások után Orbán Viktor átalakította a kormányát, a külügyeket magához vonta, és attól kezdve ezen a területen ő lett az irányító. Megváltoztatta az addigi külügyminisztérium nevét külgazdasági- és külügyminisztériumra. Ezt kicsit szégyellték, és az angol névjegyeken visszafordították az eredeti, mondjuk úgy, hogy a normális sorrendre. Ha megnézi a magyar diplomaták angol névjegyét, és összehasonlítja a réztáblával a Minisztérium épületén, a kettő nem azonos. Korábbi szóvivője, Szijjártó Péter megkapta a külügyeket, de főleg külgazdasági ügyekben utazik szerte a világban fáradhatatlanul, a külpolitikában azonban Orbán Viktor dönt.

Gyakran elhangzó bírálat, hogy Magyarország elszigetelődik euroatlanti szövetségeseitől azáltal, hogy főleg Keleten épít gazdasági kapcsolatokat. Mit gondol arról, vajon mennyire indokolt a keleti fókuszú kapcsolatépítés Magyarország részéről?

Fordítsuk vissza a sorrendet! A történet ott kezdődik, hogy Orbán Viktor nincs jóban a saját szövetségeseivel. Kétségbe vonja, sőt, megszegi az Európai Unió alapvető normáit, értékeit, emiatt rengeteg konfliktusa van. Számos kötelezettségszegési eljárás folyik ellene, plusz a hetes cikk szerinti eljárás is, az uniós pénzeket felfüggesztették jogállami feltételek miatt, tehát sok-sok konfliktust épített ki. Nem úgy viselkedik, ahogy azt abban a klubban elvárják tőle, ezért nem nagyon állnak vele szóba, nem szívesen fogadják őt európai fővárosokban. Ha nem lennének az EU és a NATO rendszeres ülései, akkor nagyon kevés nyugati kormányfővel találkozna. Gyermeki csodálattal néz a török elnökre, erről fényképek tanúskodnak. Hasonló áhítattal vett részt Trump floridai birtokán egy ünnepségen, az is nagyon tetszett neki. Jön a kínai elnök, Hszi Csin-ping jövő hónapban Budapestre. És amin mindenki meg van ütközve: Vlagyimir Putyinnal rendkívül szoros viszonyt ápol.

Elemzők szerint a konfliktuskereső külpolitika és az EU-val szembeni „szabadságharc” inkább a belföldi választóknak szól. Ön szerint is ez egy színjáték része, és szintén inkább csak a szavazóknak szól, vagy elképzelhető forgatókönyvnek tartja?

A jelenlegi kormány nem lépne ki az EU-ból, ezt Szijjártó külügyminiszter is többször cáfolta. Sőt, Orbán újabban azt hajtogatja, hogy ő elfoglalni akarja és belülről megváltoztatni Brüsszelt. Tehát most nem a huxit készül a brexit mintájára, hanem ez a „foglaljuk el Brüsszelt” a fő üzenet.

Vajon mit ért Orbán Viktor azon, amikor ezt mondja?

Valószínűleg abban reménykedik, hogy a júniusi európai parlamenti választáson előretörnek az ő szélsőjobb barátai, és nagyobb súlyuk lesz az EU-ban. Az lehet, hogy valamennyire növelik a mandátumaik számát, de áttörés nem lesz. A mostani mandátumbecslésekből elég jól látszik, hogy várhatóan marad az eddigi többség, tehát a Néppárt lesz az első, a szocialisták lesznek a másodikok, és így tovább.

Tehát Ön szerint nem fogják elfoglalni Brüsszelt.

Brüsszelt, vagyis az EU-t nem lehet „elfoglalni”, erre még a legnagyobb tagállamok sem lennének képesek. Kérdés, milyen politikai többség alakul ki az Európai Parlamentben, milyen lesz az új Európai Bizottság összetétele. De a legfontosabb a tagállami kormányokból kirajzolódó mozaikkép a Tanácsban, az ott megfogalmazódó többségi akarat, ez pedig folyamatosan alakul, változik.

Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy Magyarország „parazita államként” működik az EU-n belül. Hogy érzékeli Ön, most hol tart ebben Magyarország, illetve az EU?

Ezt a kifejezést a sajtóból idéztem. Ukrajnával kapcsolatban két körben is súlyos vereséget szenvedett a magyar vétó kísérlete. Először tavaly december 15-én az Európai Tanácsban, amikor kiküldték „kávézni” Orbán Viktort – ez elég megszégyenítő volt. Ekkor tehát megengedték neki a konstruktív tartózkodást. Kimehetett, de nélküle döntöttek. Idén február elsején pedig már nem mehetett ki, bent kellett maradnia és meg kellett szavaznia Ukrajna támogatását.

Miközben Orbán Viktor bírál, a fontos dolgokat megszavazza. A Tanács üléseiről kiszivárgó történetek egy része, Emmanuel Macron egyes gesztusai is arra mutatnak, hogy elfogadták őt, és habár politikailag nem értenek vele egyet, nem kezelik ellenségként sem. Ön szerint megvan-e még a bizalom, hogy ő a jó oldalon áll, vagy egészen egyszerűen csak megpróbálják valamilyen szinten a rendszer részeként kezelni, megtűrni?

Az teljesen világos, hogy Orbán mit képvisel: a politikai palettán a szélsőjobbot. Ugyanazokat a szövegeket fújja. A nemzetközi kapcsolatokban pedig Putyinnal és társaival ápol jó kapcsolatokat. Volt már olyan európai politikus, aki ezt árulásnak nevezte. Egy éles konfliktusban nem lehet a két oldal között kóvályogni. Aki ilyenkor nem áll egyértelműen valahová, azt végül mind a két oldal megveti. A diákoknak szoktam idézni A Pál utcai fiúkból Geréb szerepét, akit a Pál utcaiak kivetnek maguk közül, és a vörösingesek sem fogadják be. Így néznek ma Orbánra. Nem bíznak benne, és Putyin is tudja róla, hogy eddig 14 szankciós csomagot megszavazott Oroszország ellen az EU-ban, ezt pedig nem ellensúlyozza, hogy Kirill pátriárkát kihúzatta egy listáról.

A teljes interjú itt olvasható.