Nem a pénz a legjobb ballagási ajándék

..."Nem a pénz a legjobb ballagási ajándék"...

hát mi?

(tudom...most jól megkapom, hogy többet ér a pénznél a torta, a virág, az ünnepi ebéd, egy csoki, egy aranylánc, egy autó, befizetni egy kupiba, esetleg sétarepülés, vagy a korrepetáló tanár címe...)

@wagabund: miért kapnád meg? A tied is jogos álláspont és igenis van olyan (gyerek) aki csak a pénznek örül...én csak a beküldő vagyok, nem a cikkíró.Nem feltétlenül értek vele egyet.

Viszont eltalálni, hogy mi az, amire szüksége van, vagy ami tetszik, na az is rohadt nehéz. Engem a hideg is kirázott a pohár készletektől, a büdös életbe sohase használtam, a kristály készletet sem. Legegyszerűbb, ha őszintén elbeszélgetünk a ballagóval, hogy mit szeretne, ha az ár több, mint amennyit mi szántunk, akkor adok bele alapon megkapja a borítékot. Ballagó unokámnak négyen dobtuk össze a laptop árát, ő megvette és happy mindenki:))

@Commenter: jaj neee... a téma nagyon jó, légyszíves nem magadra venni, mintha te tehetnél róla...

eszembe sem jutott a neved, ezért inkább én kérek elnézést.

@Veleda: nálad a pont!

Van amikor a pénz a tényleg!legjobb ajándék.Főleg,ha tudjuk-márpedig miért ne tudnánk,konzultálva a szülőkkel-,hogy a gyermeknek van egy álma.Bármi-egy utazás,egy komolyabb telefon,laptop,vagy a főiskola/egyetem előtt felfrissiteni a ruhatárát.Amit amúgy a szülők nem igen tudnának megengedni maguknak-szalagavató,és ballagás után.Hátha még több gyerek is van a családban.Azért a pénz mellett,egy kis kicsi ,jelképes! személyre szóló ajándék nem árt.Tavaly ballagott az unokahugom- személyre szóló táblácskát kapott a pénz mellé.Nagyon örült-mert az csak az övé volt,és egyedi.

@wagabund: Köszi, én már gyakorlott ballagtató vagyok:))

Legegyszerűbb, ha megkérdezzük a gyereket,hogy mit szeretne, de legtöbbjüknek van valamilyen vágya amire gyűjtene, s akkor bizony jól jön a pénz.
Mint ahogy Veleda írja.

@Veleda: akkor te csak szerényen mosolyogsz egy ilyen cikken...

mondtam az egyik unokámnak, mit is szeretnék a ballagására...csak nézett rám...

vicceltem

@wagabund: :)))

Tudom egy M5-os BMW sokkal jobb ajandek. Iden csak 3 rokon gyerek ballag, de sebaj kihagyom az urutazast es csak Bora-Borara megyek nyaralni.

1975-ben a jól menő kisiparos keresztszüleim ajándékoztak nekem érettségire egy hibás leértékelt ruhaanyagot, egy láthatóan használt magnókazettát és egy viseltes verseskötetet. Értékrendjük szerint ez járt a szegény rokonnak. Szerették volna emlékezetessé tenni az eseményt. (Sikerült.)

Minden év november első napjaiban kilátogatok a sírjukhoz egy mécsessel és virággal. Szomorúan tapasztalom, hogy a vagyonukból busásan részesülő jómódban élő gyermekeik és családtagjaik ma már nem tartják fontosnak megemlékezni róluk.

@emerencia: megértelek. A keresztszülőket sem választjuk, őket is kapjuk. Biztos vannak kivételek, de szerintem a keresztszülőség avitt és fölösleges dolog. Szerintem döntse el mindenki maga gondolkodó értelmes felnőttként hogy kíván-e és ha igen, melyik egyház kötelékébe tartozni a saját hite, lelkiismerete alapján. Ne egy pár hónapos csecsemőt állítsanak már kész tények és bizonyos emberek elé. A temetői megemlékezések a "kötelező" halottak napja. Én mélyen hiszek abban hogy akit igazán szerettünk és elvesztettünk azt életünk végéig minden nap gyászoljuk, ki temetőbe látogatással ki anélkül (van persze olyan is, aki nem szerette az illetőt ezért se így, se úgy nem gyászol). Én úgy gondolom, hogy nem a sírkert a legjobb emlékhely hanem az emlékezetünk és a szívünk. Hiszen a halott emléke(és szellemi öröksége) is csak addig él tovább ameddig azok élnek akik szerették és utódainak méltán adják át vagyoni és/vagy szellemi hagyatékát.

@Commenter: jav: méltón