Régen került már miniszterelnök ennyire kellemetlen helyzetbe a magyar parlamentben. A „Vannak-e oligarchák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében?" című LMP-s kérdésre adott válaszában Orbán Viktor bevetett mindent a szőrszálhasogatástól a tréfálkozó-leereszkedő tanárbácsi stíluson át a külföldi tőkével harcoló kuruc vitéz pózáig, de nagyon nem akaródzott működni. A mögötte ülő fideszes képviselők is csak mereven néztek maguk elé, mert pontosan tudták, hogy itt bizony a miniszterelnök a védhetetlen próbálja meg védeni.
Forrás:
Véleményvezér
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
1990-ben szavaztunk a szocialista rendszer ellen.
1994-ben, mikor láthatóvá vált, hogy az MDF kiárusítja az országot, akkor a rendszerváltás ellen. Ezért lehetett Horn Gyula a miniszterelnök.
1998-ban, mert folytatódott a kiárusítás, az MSZP ellen a FIDESZ-re.
2002-ben a FIDESZ ellen az MSZP-re.
2006-ban kissé elszúrtuk a szavazást, véletlenül ismét az MSZP került hatalomra
2010-ben újra az MSZP ellen szavazott a nép, de mint látható, nagyon rosszul.
Így, szépen, lassan, mi magunk alakítottuk ki ezt a politikai váltógazdálkodást, ami nem is váltógazdálkodás, hanem rablógazdálkodás. Mind a két nagy párt tisztában van ezzel, a plenáris ülések után az első kocsmában egymás vállára, keblére borulva közösen viccelődnek rajtunk, választókon, a kárunkra, és még az is könnyen elképzelhető, közösen találják ki az ellenünk elkövetendő újabb és újabb kiigazításokat, megszorításokat.
Ez nagyjából így is marad, amíg nem kerül a képbe egy olyan, még be nem sározódott személy, aki képes tömegeket mozgósítani, aki képes ennek a két mutyi pártnak a szavazóbázisát lenullázni.