Nekrológ egy érdekes emberről, aki elképesztő paradoxonokat testesített meg. Aki bizonyos értelemben régimódi „kommunista" maradt, akinek nagyobb megtiszteltetés volt a KB-osztályvezetői és miniszterhelyettesi poszt a Magyar Népköztársaságban, mint a miniszterelnöki „beosztás" a Magyar Köztársaságban, de aki semmire se tartotta Grósz Károly szónoklatát a fehérterrorról: az ilyesmit nem fenyegető beszédekkel kell megelőzni, hanem gyors és radikális kompromisszumokkal. A kompromisszumot pedig nem a magyarországi rendszerváltás szerinte „zavaros" és bizonytalan képviselőivel kell megkötni, hanem a Nyugattal.
Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt legsikeresebb vezetője és a néhai Magyar Köztársaság - mindennek ellenére - legsikeresebb kormányának elnöke hosszú, rettenetesen hosszú betegség után elhunyt.
Már el is felejtették.
De életében is alig értették, pedig nem volt titokzatos ember.
Azért nem értették, mert nem értették - nem akarták érteni - a világot, amelyhez tartozott, s amelynek szétzúzásában (olykor vonakodva) részt vett.
Tamás Gáspár Miklós nekrológja a HVG.hu-n >>>
Már el is felejtették.
De életében is alig értették, pedig nem volt titokzatos ember."