Sörapu, a forradalmár

Gyenge Zsolt nevét mindenki ismeri – már az, persze, aki szereti a kézműves magyar söröket. Ő ugyanis Sörapu, ahogyan a szakma elnevezte. Nevét onnan kapta, hogy a rendszerváltás idején vele indult el a kézműves sörfőzés legújabb korszaka Magyarországon. Pár évvel később egy barátja vette rá, hogy készítsen valami egyedit – ő pedig nem sokat gondolkozott, főzött. Nem is egyet. Mintha sörhabként pöffeszkednének a felhők a távolban, messze, valahol a budai hegyek fölött. Persze alighanem csak a Fóti Kézműves Sörfőzde felől mutatja magát ilyennek az ég – mi másra lehetne gondolni, ha az ember kezében frissen csapolt sör gyöngyözik, olyan, amit még csak nem is pasztörizáltak. A tartósítás amúgy elvárt eljárás, azzal három hónapig kitart a sör a palackban, nélküle jó, ha negyvenöt napig bírja. Muszáj érteni: Buda azért látszik ide, mert a levegő tiszta, kiélesednek a kontúrok, akár egy jól sikerült fényképfelvételen. A sörfőző pedig magas helyre épült, oda, ahol...