13 hónap előzetesben, 17 évesen, 1 pólóért

Először júniusban számolt be az RTL Klub arról, hogy egy tizenhét éves fiatal tizenegy hónapja van előzetes letartóztatásban csoportos rablás miatt. Az ügy pikantériája, hogy az elrabolt dolog egy póló volt, amit a gyanúsítottak visszajuttattak a sértettnek, akivel szemben egyébként erőszakot nem alkalmaztak. És hab a tortán, hogy a szembesítésen maguk a sértettek is azt mondták, hogy a fiatal fiú normálisan viselkedett, nem bántott és nem fenyegetett senkit. A fogva tartás miatt a strasbourgi bírósághoz fordult Helsinki Bizottság közölte később, hogy a bíróság azt is megtiltotta, hogy a fiú nyilatkozzon a sajtónak. Hogy történhet ez meg? Vannak, akik nem is ezt a kérdést teszik fel, hanem azt, hogy miért nem történik meg hasonló gyakrabban? Miért nem kerül több ember csoportos rablásért börtönbe? Miért kell ennyit foglalkozni szegény bűnelkövetőkkel? Miért előbbre valók az elkövetők jogai a sértettek jogainál? Egyébként is, ha felmentik a gyereket, majd kap kártérítést, ha meg elítélik, beszámítják a büntetésbe az előzetesben töltött időt. Persze sokan vannak, akik még ebben a reflektálatlanul rendpárti társadalomban is zsigerből úgy érzik, valami itt nincs rendben. Az ő álláspontjuk úgy foglalható össze, hogy egy pólóért azért mégse kéne börtönbe zárni senkit, egy gyereket pláne nem, különösen akkor nem, ha az illetőnek soha nem volt dolga a törvénnyel. A két álláspont fényévekre van egymástól. Ha a jogi hátteret nézzük, akkor elég erős érvek szólnak amellett, hogy ilyen esetben ítélet előtt nem helyes fogva tartani egy gyereket. A törvények szerint fiatalkorú előzetes letartóztatását csak különösen súlyos bűncselekmény esetén lehet elrendelni. Egy olyan rablás, amely sérülést nem okoz, és az okozott kár megtérül, nem valószínű, hogy különös tárgyi súlyú lenne. Azt talán senki nem gondolja, hogy sokévi börtön jár ilyen cselekményért – akkor viszont senki nem gondolhatja azt sem, hogy jogszerű volt az előzetes letartóztatás. Ráadásul az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés, így a bűncselekmény gyanúja nem elég az előzetes letartóztatáshoz. Kell hozzá további – jogi nyelven: különös – indok: például annak megalapozott veszélye, hogy a terhelt szabadlábon megszökne, vagy megfenyegetné a tanúkat, és ezzel veszélyeztetné az eljárás sikerét. Éppen erre a két indokra alapozta a bíróság az egy évnél hosszabb előzetes letartóztatást. Hogy miért és hova szökne egy tizenhét éves gyerek akkor, amikor tudja, hogy a sértettek sem tettek rá terhelő vallomást, rejtély. Ahogy az is, hogy milyen tények alapján állapítja meg a fenyegetés gyanúját a bíróság olyan gyerek esetében, akiről soha senki nem állította az eljárás során, hogy valaha hasonlót tett volna. Nézzük a továbbiakat. Mit kezdünk azzal az érvvel, hogy ha felmentik a gyereket, majd kap kártérítést? A válasz egyszerű kérdéssel adható meg: mit gondolnánk ugyanerről az érvről, ha a saját gyerekünket zárnák börtönbe hasonló esetben? Rohadjon az a gyerek kicsit a börtönben, majd megtanulja, mi a rend? Nem éppen a jogrendet kérnénk számon a bíróságon, ami nem igazán áll a fiatalkorúak automatikus előzetes letartóztatásának pártján? Ha idáig eljutunk, talán beláthatjuk, hogy nem arról van szó, hogy az elkövetők jogai előbbre valók a sértettekénél (megjegyzem, nekik is több jogot kellene adni). Pusztán arról, hogy az elkövetőknek is maradnak jogai. Különösen, ha az elkövetőnek vélt személy még csak gyanúsított, és fiatalkorú és büntetlen előéletű, és nem okozott kárt senkinek és nem bántott senkit. Akkor is, ha roma, akkor is magyar. Az pedig biztos nem segít az ilyen esetekben, ha a bíróság arra hivatkozva megtiltja, hogy a fogvatartott nyilatkozzon a sajtónak, hogy a nyilatkozat veszélyeztetné a büntetőeljárás eredményességét. És ezt úgy állapítja meg, hogy azt sem tudja, mi lenne a megtiltott nyilatkozat tartalma. Ha az almatermesztésről akart volna beszélni az érintett, azt is megtiltották neki. Pedig a bíróságnak lehetősége lett volna a felvett nyilatkozat tartalmának ismeretében meghozni a döntést. De nem volt rá kíváncsi. A szólásszabadság nem annyira fontos neki, ahogy a személyi szabadság sem. Miért is érdekelné? Nem a sajátjáról van szó. Navra László Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére Nyomj egy tetsziket, és olvasd a Kettős Mércét a Facebookon!