Mesemanó Posta

A régi világban, minden faluban volt egy mesélő. Minden mese tanulságos volt, az embereknek válasz volt a problémájukra, belőle erőt meríthettek, vagy választ kaptak a felmerülő kérdésekre. Az élet minden szakaszához, eseményéhez kapcsolódott mese : születés, gyermekkor, felnőtt kor, halál... Annyira elvont volt a története, hogy a gyermekek nem érthették, csak az idősebbek tudták az értelmét. Ugorjunk pár száz évet...a 21.-ik század elejére . Napjainkra egyre inkább az igénytelenség irányába mennek a mesék (is). A tv megjelenésével elterjedt a gyors képi váltakozású, érzelmekre erősen ható zenei aláfestésű, thriller, horror, és akciófilm kategóriába illő mesék. Felnőttként sem lennék képes végig nézni egy ilyet, szinte büntetésnek érezném. A lélek tisztasága mindennél fontosabb. Véleményem szerint az ember életében nincs helye a ,,műanyag emlékeknek,, ,amik nyomot hagynak az emlékezetünkben. Valós élményekre van szüksége gyermeknek, szülőnek egyaránt, valós világból merítve. A tévézés