Kövér László házelnök szerint a politikai életnek szüksége lenne egészséges versenyre, mert a Fidesznek sem tesz jót, hogy nincs versenytársa.
Az Országgyűlés elnöke vasárnap a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában beszélt arról, hogy az elmúlt 25 év azért sikerült felemásra, mert a hajdani elitcsoportok szembenállása már a kezdetektől azt tükrözte, hogy az alapvető értékekben sincs konszenzus. Ez pedig – mint fogalmazott – hideg polgárháború és nem demokratikus vita.
Az lenne a jó, hogy ha lenne egy normális, kiegyensúlyozott, politikai vitákban valóságos alternatívákat fölállító ellenzéke a Fidesznek
– mondta.
Beszélt arról is, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nem lehet kompromisszumot kötni. Szerinte nincs erre lehetőség, amikor arról beszélnek, hogy a családokat kell-e a középpontba állítani, vagy arról, hogy kell-e a demográfiával foglalkozni. Hozzátette: aki ezekkel nem ért egyet, az nem a Fidesz ellenzéke, hanem a nemzet ellensége.
Kövér László a Fideszben történő fiatalítással kapcsolatban azt mondta, szükség van erre a folyamatra a párton belül, ugyanakkor fontos a régebbi politikusok tapasztalatainak összegzése is.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az MSZP-nél a generációváltás minőségcsökkenéssel járt, amit szerint a párt képtelen kezelni, és elképzelhető, hogy a szocialisták a lengyel baloldal sorsára jutnak, amely teljesen szétesett.
2013 JÚLIUS 15
Tisztelt Kövér Úr!
A hortobágyi templomban 2013. június 22-én elhangzott beszéde igen érdekes gondolatokat ébresztettek bennem. Ön akkor úgy fogalmazott, hogy “mi magyarok saját bőrünkön tanulhattuk meg, hogy a magyarságnak még a kommunistákból is a legalja jutott, akik nemzetárulásban, hazaárulásban és nemzettársaik megnyomorításában mindig élen jártak Kun Bélától Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig”. Elképzelhető, hogy kommunistákból valóban a legalja jutott nekünk, hiszen annak idején sajnos Ön is, valamint testvérei és kedves édesapja, sőt nagyapja is az MSZMP tagjai voltak. Méghozzá nem is akármilyen tagjai. Nagypapája megkapta Szocialista Hazáért Érdemrendet, Ön pedig, mélyen tisztelt Kövér úr, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének Ifjúságkutató csoportjának volt a munkatársa. Emlékszik már?
De tudja, még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy miközben sok száz kommunista család őszintén hitt a dolgozók ügyéért harcoló szocializmusban, addig Ön karrierista nyikhajként – a többi rendszerváltó banditához hasonlóan -csak kapaszkodóként, eszközként használták a Kádár- rendszert.
A tragédia az, kedves Kövér úr, hogy míg a hithű kommunisták nem tagadták meg múltjukat, addig Ön gyűlölettől fröcsögő hangnemben gyalázza egykori sorstársait, elvtársait. Illetve nem. Az elvtársait nem. Ahhoz ugyanis elvek kellenének, Ön viszont – már ne is haragudjon véleményemért – szó szerint az a legalja, gerinctelen és elvtelen senki, akit a beszédében említett: az új kapitalista világban a politikai pályafutása érdekében, a hatalom kedvébe járva a legelszántabb módon gyalázza azt a rendszert, amely Önt kitaníttatta és próbált magából embert faragni. Sajnos nem sikerült, de erről azt hiszem, hogy nem mi tehetünk.”