Orbán egy nap ugyanolyan magányos lesz, mint a tarkón köpött Kádár

Kisvárosi gyerekkorom egyik jellegzetes figurája volt egy téeszvezető – nevezzük Kalapos elvtársnak –, aki egy időben az egész várost telefröcsögte azzal, hogy a főtéren már kinézte azokat a fákat, ahová a kommunistákat fogják felakasztani. Ez az idő persze nem a 70-es vagy a 80-as években volt, hanem 1992-ben. Pont miután megbukott a rezsim, ahol Kalapos elvtárs kiemelt káder volt. Kalapos elvtárs annak idején hamar az MDF soraiban találta magát, majd később ugyanazzal a lendülettel lett csurkista, és ki tudja, merre viszi tovább a nyughatatlan szíve, ha nem szól közbe az infarktus. Kalapos elvtárs szelleme azonban él. Mára egy rakat ex-pártfunkcionáriusnak lett egy halom jó sztorija arról, hogyan köpte tarkón Kádár Jánost, amikor az éppen hátat fordított. Évtizedeken át Kádár lehetett az ország legmagányosabb embere, hiszen teljesen egyedül üzemeltetett egy komplett proletárdiktatúrát. Egy nap Orbán Viktor majd ugyanilyen magányos lesz.