Hazánkban minden harmadik ember nélkülözésben él. Csak Bulgáriában, Görögországban és Romániában rosszabb a helyzet az EU-ban.
Forrás:
24.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
5 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Hogy a büdös, tetves francban jutottunk ide megint? József Attila régen halott édesanyjának
lábaskájáig. Ott ül megint a fél ország a kurva kisszéken és az ütött kopott lábasból kanalazza a kegyelmesék vacsorájának maradékát. És nem vágjuk a falhoz a kislábast, nem rúgjuk fel a
széket, nem fogjuk meg kegyelmesék fejét és verjük bele a terített asztal sarkába. Mert ők egész fazékkal esznek. Mert nekik jár. Édes istenem! Hol járunk mi a törött gerincünkkel, a lehajtott fejünkkel? Nem, baromira nem azt mondom, hogy mindenkinek ugyanannyi jár. Nem. De a kurva életbe! Észrevesszük, hogy már természetes mindez? Az urak és a nyomorultak. A hétszázezer forintos táska és a 22 800 forintból haldokló nyomorult. A helikopterezés, amit mindenki megengedhet magának és a fűtetlen lakás, vagy a fűtött lakás, a kétkeresős család, a minden hónapban szükségszerűen eszelős számolgatás, hogy most melyik számlát nem fogják tudni befizetni. A semmihez nem értő, de az iszapos földig pofátlan, pökhendi élősködők a szolgálati autóikkal, közpénzből fizetett lakásaikban, az ilyen olyan jogcímen a közösből húzott millióikkal. A zsírosbödön mellé bevitt rokonaikkal, kurváikkal. Mert nekik jár. Pusztuljon a többi, aki nem olyan ügyes, aki nem nyalta be magát a hatalomba. Elfogadjuk, hogy urak vannak, kegyelmesék vannak és előfordul, hogy mások éhendöglenek. Ilyen az élet. Hát nem ilyen!"
megzabálni, a mi gyerekeink meg körülállják a kidobott ételt és kerek szemekkel nézik és
elhiszik, elfogadják, hogy nekik az nem jár. Mert nem jussuk. Vége lesz egyszer ennek és ocsmány vége lesz. Ez már régen nem az a helyzet, ami demokratikus úton rendezhető. És lehet hörögni, hogy uszít, lázít az, aki ki meri mondani, leszarom. Igen. Uszít, lázít, jól teszi. Vége lesz egyszer és az szörnyű lesz. De most is szörnyű. És remélem, még meg fogom érni azt az időt, amikor a szombathelyi fiatalok a kuka mellől beülhetnek a szakmunkásképzőbe, vagy az egyetem padjaiba és azok az aljadékok és azok minden pereputtya, akik szemrebbenés nélkül dobják szemétre az ételt és a mások jövőjét, azok a börtönben fognak
megrohadni. Gyalázat, ami ezzel az országgal történik és gyalázat, hogy a gyerekeink jövőjét a szemétben, rothadó krumplihéjak és erjedő joghurtok között látjuk és tűrjük, hogy így legyen." És akkor nem lehet fütyülni a vályogseggű csúti cigány parasztvakító dumájánál! Hát b*sszátok meg, akkor is fütyülünk a k*rva életbe!
Új hozzászólás