Nagy Imre szobrának eltüntetésével egy mélyen keresztényi dolgot semmisítenek meg

És nincs köztük egyetlen ivarérett gerinchúros sem, aki feltegye a kérdést, lehetőleg hangosan és érthetően: ha Orbán Viktor 1989-ben bő nyállal méltatta Nagy Imrét, ma meg ugyanaz az ember és udvartartása ballibezik és provokációról beszél Nagy Imre kapcsán, akkor mi folyik itt, elvtársak? Trianonra miért nem lehet úgy emlékezni 5 milliárd forintból, hogy közben békén hagyják a nemrég még hősökként számon tartott halottainkat, akik ma is pontosan ugyanazok, mint 30 vagy 50 éve, csak a túlélőik, leszármazottaik és önjelölt örököseik mentek le kutyába és fordultak ki önmagukból? Itt soha semmi nem változik, csak Orbán megélhetési forradalmár köpönyege forog veszettül, az éppen aktuális, egyszemélyes politikai céljának megfelelően. Az idomított trollhadsereg pedig elégedetten hányja az epét, hogy a libsik megint sivalkodnak. A nemzeti összetartozás mindenkori legnagyobb dicsőségére. Pedig semmi más nem történik, mint hogy egy hülyére zsibbadt nép annak tapsol, hogy nem csak a jelenét és a jövőjét pusztítják lánctalpakon menetelve, de a múltját is átírják, elhazudják, hamisítják. Bár ennyi erővel, megkímélhetnének ettől az egész szobor-emlékmű mizériától: 55 milliárdból felhúzhatnának egy Orbán-szobrot is a Kossuth tér tövébe, az talán kárpótolná valamennyi, a múltját, jelenét, jövőjét egyaránt magasról leszaró nemzettestvért mindenért. Mohácstól Trianonig mindenért. Nem lesznek itt örökké ezek a NER hányadékok és akkor majd visszaállítjuk az elhurcolt szobrainkat, melyeket a történelem már igazolt a magyar népnek!